A kutya a szőnyegre pisil


Már megint azt csinálta. Amikor megvették a szőnyeget, még nem volt kutyájuk. Ha tudta volna, hogy egyszer lesz, nem shaggy szőnyeget választott volna, aminek a hosszú szálai közül nehéz kitisztítani a kutyapisit. A fürdőbe megy a szivacsért, súrolni kezdi a sárga foltot, a kutya elbújik a kanapé mögé. Tudja, hogy rosszat csinált. Mindig tudja, mégis odahugyozik. Még csak négy hónapos, de máris van egy rossz szokása. Bűnös élvezet, mint neki az esti tejeskávé kaláccsal. Ha tejeskávézik, sokáig forgolódik az ágyban, mielőtt elaludna. Ha sokáig forgolódik, olyan dolgokon gondolkozik, amiken nem szeretne.
Bogit tizenkét hetesen hozták el Gödről. Ákos hozta el, képről választotta a Facebookon. Sokáig gondolkodott, melyik kölyök tetszhetne Eszternek, végül az egyik teljesen fekete szuka mellett döntött, amelyiknek csak a nyakán van apró fehér nyakkendő. Amikor lement érte autóval, a kutya nem vett róla tudomást, játszott a testvéreivel egy nagy kertben, ahol nem voltak virágok. Ez Ákosnak nem tűnt fel, csak amikor a tenyésztő azt mondta, vigyázzon vele, mert lelegelnek ezek mindent. Lakásban lesz, felelte. Akkor jó, az is jó, mondta a tenyésztő. Ákos lába előtt legalább tíz kiskutya szaladgált, nyüszített és ugrált. Akkor a kis feketéért jött, ugye, kérdezte a nő. Bólintott, ő pedig kihozta az oltási könyvet. Két oltást már beadtak, a harmadikat még nem, azt nekik kell intézni. Ákos mintha úgy emlékezett volna, hogy tizenkét hetes korára már mind a három oltást meg kellett volna kapnia, de nem mondott semmit, csak elvette a kicsi, zöld könyvet, és a zsebébe tette. Nagyon fog örülni Eszter, gondolta. Már az első randijukon kiderült, hogy mindketten rajonganak a francia buldogokért. Ennek nem lett volna jelentősége, ha rosszul sikerül a randi, de jól sikerült, nyolc órán keresztül tartott. Ültek Ákos kocsijában a mozi után, beszélgettek hajnali ötig. Ötkor világosodni kezdett az ég alja, Eszter az órájára nézett, öt óra, mondta.
Ákos a kiskutyát az anyósülésre tette, ugyanoda, ahol Eszter is ült akkor. Jól viselte az utat, nem hányt, nem fosott, csak kicsit nyüszített, amikor beszálltak. Ákos az ölébe vette, simogatta, amíg abba nem hagyta. Már otthon volt Eszter, amikor hazaértek. Ákos bement a lakásba, a karjában tartotta a remegő kiskutyát. Az állat teljesen beleolvadt a fekete pólójába. Eszter nem is értette először. Kié ez a kutya? Miért van itt? Boldog szülinapot, mondta Ákos.
Rossz kutya, mondja Eszter, rossz kutya vagy, igen, te! Bogi kiles a kanapé mögül, nem mer előjönni. Azt írták, bele kell nyomni az orrát a pisibe, hogy tudja, rosszat csinált. Eszter kidobja a szivacsot, leül a gép elé. Néha hátranéz, Bogi egyre többször jön elő a kanapé mögül. Rengeteget gondolkodtak a nevén. Legyen Lucifer, mondta Ákosnak. Az macskanév, válaszolta. Akkor legyen, mondjuk, Kormos. Az is. Eszternek valamiért macskanevek jutottak eszébe. Bedobta a Mákot is, de Ákosnak az sem tetszett. Valami normális név kell neki, mondta. Ne ilyen növénynevek meg macskanevek. Szét fogják szadizni a kutyasuliban. Ezen mindketten nevettek. Két hétig nem volt neve a kutyának, úgy szólították, kutya, gyere ide. Eljöttek Ákos szülei és Eszter testvére is megnézni. Akkor még a Lili és a Bella is versenyben voltak. Ákos anyja azt mondta, Lilinek hívják a szomszédjuk kislányát, aki minden este üvölt, ha le kell feküdni. Papírvékonyak a falak ezekben a hülye panelekben, mondta, ne legyen Lili. A Bellát Eszter testvére vétózta meg, amikor annyit kérdezett, Bella? Mint az Alkonyatban? Végül eldöntötték, nem kérik ki a család véleményét. Már csak két név maradt a listán, Bori és Bogi. Eszter azt mondta, a Bori végül is bocinév.
Bogi Eszter lábának dörgölődzik, mint egy macska, ráfekszik a lábfejére. Én mindig tudtam, hogy macska vagy, mondja, lehajol, megsimogatja a fejét. A kutya megnyalja a kezét. Eszter szereti, amikor alvás közben kilóg ez a pici, rózsaszín nyelvecske. Valahogy mindig kilóg. Ő eleinte mindig lefotózta. Rengeteg képe van Bogiról. Bogi alszik, Bogi bujkál, Bogi Ákossal, Bogi a lábánál, Bogi eszik, Bogi ugatni próbál. Bogi háta, Bogi picike tappancsa, Bogi első látogatása a parkban. Az összes kutyával játszani akart, de azok megszagolták, érezték a nemtelen kölyökszagot, nem foglalkoztak vele. Néha megmorogták. Eszternek ilyenkor görcsbe rándult a gyomra, és furcsa izgalmat érzett.
Az első két hétben ő maradt otthon vele. Néha nem vette észre, hogy a kőre pisilt, csak érezte, hogy a nedvesség átitatja a zokniját. A lakás két pontjára is kutyapelenkát tettek, Bogi legtöbbször oda pisilt. Oda vagy a szőnyegre. Eszter ült a gép előtt, a főnöke megengedte, hogy otthonról dolgozzon. Ült a gép előtt, a kutya felkéredzkedett az ölébe. Ha nem vette fel, az állat nyüszített, egy hét után már ugatásszerű hangon szólt rá, vegye fel. Felvette, Bogi pedig elaludt az ölében. Első alkalommal teljesen elzsibbadt Eszter lába, nem mert megmozdulni, nehogy felébressze. Már nagyon kellett pisilnie. Óvatosan felemelte, a helyére vitte. Nem kelt fel. Ha már több órája alszik, becsapja az ajtót, vagy véletlenül belerúg az ágyába. Megfigyelte, hogy néha a hátán alszik, mint egy gyerek. Ez a kutya mostantól mindig itt lesz. Sokat gondol erre. Mindig itt lesz, alszik az ölében, a lábfejére ül, a szőnyegre hugyozik. Vagyis nem is mindig lesz itt, de olyan tíz évig igen. Amikor először ment vissza dolgozni Bogi érkezése után, és megvette a reggeli tejeskávét a büfében, leült a laptopjához, beírta a keresőbe, hány évig él egy francia buldog. Kijött a kutya várható élettartama. Tíz-tizenkét év. Várható élettartam. Mintha egy mosógép lenne vagy egy hűtőszekrény. Tíz év múlva ő már negyvenegy éves lesz. Több lesz az ősz hajszála, már most is van tíz-tizenöt. Kicsit megereszkedik az álla alatt a bőr, kerüli azt a szót, hogy toka. Nem szereti a hangzását. Az anyjának is megereszkedett. Majd sokat fut, hogy ne legyen széles csípője, a családjában oda híznak a nők. Majd sokat fut, most még nem kell. Egy minimum háromszobás lakásban fognak lakni ugyanebben a kerületben. Szeretik ezt a kerületet. Egy másik munkahelyen fog dolgozni, ma már senki nem marad egy helyen öt évnél tovább. Tíz év beláthatatlanul hosszú időnek tűnik. És a kutya még mindig itt lesz.
Bogi megnyalja a kezét, de most Eszter nem veszi fel. Feláll, a konyhába megy, nekiáll a vacsorának. Bassza meg, mondja ki hangosan. A kutya ott lófrál a lábánál, az erős hangra megriad, felnéz. Nem te, mondja Eszter. Elfelejtette kivenni a húst a fagyasztóból. Kikészítette a tálat, a húsvágó deszkát és a kést is, de a húst nem vette elő. Kinyitja a fagyasztó ajtaját, előveszi a csirkemellet. Mintha égetné ujjbegyét a fagyott hús. Beteszi a mikróba, beállítja az olvasztás funkciót. Nem szeret a mikróban olvasztani, a csirkemell széle már szinte megfőtt, kifehéredett, amikor a belseje még jeges. És most várunk, mondja Boginak. Bizony, várni fogunk, amíg fel nem enged a hús! Milyen jó, hogy itt vagy, beszélhetek magamban. Előveszi a rizst, megmossa, lecsepegteti, amennyire tudja. Milyen macerás a rizs megmosása, mekkora hülyeség, gondolja, mégis megmossa, mert így tanulta. Eldönti, hogy legközelebb nem fogja megmosni. Leesik egy kis kupac vizes rizs, Bogi odarohan, megszagolja. Fúj!, kiabál rá. Nem tudja, megenné-e a nyers rizst, vagy megeheti-e egyáltalán. Azt tudja, hogy krumplit nem ehet. Nyers csontot sem ehet, csirkehúst sem. Ezeket két hónapja tudja, addig fogalma sem volt, hogy a krumplit nem tudja megemészteni, vagy hogy a csirkére allergiás lehet. A kutya csontot eszik, így tudta. Csontot eszik, kergeti a macskát, a macska kergeti az egeret. Emlékszik, hogy a nagyanyja rengeteg csontot adott Vadásznak, a magyar vizslájuknak. A kutya csontot eszik. Amikor belegondol, nem tudja megmondani, hogy megfőzték-e előtte, és úgy adták Vadásznak, vagy sem.
Ákos tudja, hogy Eszter sült húst csinál vacsorára. Sütőzacskóba teszi, krumplival és hagymával, megszurkálja a zacskót, hogy ki tudjon jönni a gőz. Egyszer azt mondta neki, próbálják meg, hogy nem szúrják ki. Hogy mi lesz. Eszter leintette, dehogy próbáljuk, kit érdekel, mi lesz, semmi se lesz, mi lenne. Őt érdekelné, mi lesz, ha semmi se lesz, meg az is, mi lenne, ha lenne valami. Bekanyarodik az utcájukba, megint beálltak a helyükre. Hivatalosan senkinek nincs helye, de van egy hallgatólagos megegyezés. Eszter szerint nincs ilyen, szerinte van, az ő hallgatólagos megegyezésen alapuló helyük a bejárattól öt méterre, a harmadik férőhelynél van. Egy hóember alakú bokor áll előtte. Most állnak a helyükön, Ákosnak egészen az utca végéig kell mennie. Amikor beírja a kódot, megcsapja a sült hús illata. A húsé, ami a tizennyolcszor kilyukasztott zacskóban sül. Eszter ragaszkodik hozzá, hogy tizennyolcszor szúrja bele a tűt, így írja az utasítás, tizenöt-tizennyolc lyuk, csirkéhez harminc perc, száznyolcvan fok, hőlégkeverés. Eszter még csak most rakja be az előmelegített sütőbe a csirkét, Ákos még nem érezheti az illatát a lépcsőházban. Bogi már hegyezi a fülét, pittyegett a csengő, amikor Ákos beírta a kódot. Odarohan a bejárati ajtóhoz, kaparni kezdi. Nem szabad!, szól rá Eszter. A kutya vonyít, kapar, rázza a fenekét. Ma annyira örül, még be is pisil. Vigyázz, mondja Eszter, és a tócsára mutat, amikor Ákos belép az ajtón. Még le sem vette a kabátját, máris felemeli Bogit, a pici, rózsaszín nyelvecske belenyal a szájába. Eszter utálja, hogy a kutya a hajába, a fülébe, az orrába nyal. Puszilkodik, mondja mindig Ákos. Ő akkor is utálja. Puszilkodás után megy fület, orrot mosni. Mielőtt eszik, elmegy kezet mosni. Mielőtt lefekszik, elmegy kezet mosni. A keze teljesen kiszáradt, megrepedezett rajta a bőr, mintha véresre reszelte volna. Kézkrémet kell használnia minden este. Kézmosás, kézkrém, lefekvés. Bogi helye az ágyuk mellett van, ebben megegyeztek, nem jöhet fel az ágyba. A végén még odaszokik, és többet nem lehet visszaszoktatni a saját helyére. Eszter félt, hogy éjszaka ráfekszik és összenyomja. Olyan kis béna, gondolta, már többször rá is lépett, mintha nem lennének még kialakulva a reflexei. Mindig láb alatt van. Neki kell finoman lelöknie Bogit, ha fel akar mászni az ágyra, az ő oldalán van a fekhelye. Estére már nagyon csipás a szeme, azt is letörli. Néha olyan durván törli le, hogy a kutya nyüszíteni kezd. Maradsz!, parancsol rá Eszter, megragadja a kutya fejét, hogy ne tudjon mozogni. Ez a kurva csipa, gondolja. Az interneten olvasta, az ilyen típusú kutyáknak sokat könnyezik a szemük, mindig meg kell törölni az orruk ráncait is, hogy ne gyulladjon be. Ez a rohadt, nyüves csipa.
Eszter megnézi a rizst, önt rá még egy kis vizet. Nézzük meg anyát, mit csinál, gyere, hallja Ákos hangját az előszobából. Szia, anya, mit csinálsz?, jelenik meg a feje a konyhaajtóban. Még olyan huszonöt perc, válaszolja, a rizs mindjárt kész. Ákos a második nap hívta először anyának. Az előző nap vásárolt játékok közül a kutya a szájába vette a rózsaszín sztegoszauruszt, és azt hurcibálta a nappaliban, aztán elbújt a dohányzóasztal alá. Eszter bejött, nézd csak, mondta neki. Gyere, kutya, mutasd meg anyádnak, mid van. A kutya jött, szájában a rózsaszín sztegoszaurusszal, és megmutatta az anyjának, mije van. Aztán pisilt egyet. A nagyszülei sosem utaltak egymásra Vadász szüleiként. Ha mérgesek voltak, azt mondták neki, menj a gazdádhoz. Ez szituációtól függően lehetett a nagyapja és a nagyanyja is. Nem tudta volna azt mondani a kutyának, hol a gazdi, amikor Ákos elbújt a kanapé mögé. Hol van Ákos, ez is bénán hangzott. Hol van apa, végül így kérdezte. Hol van apa, apád késik, apa csak egy van, apádra nézz így, menj apádhoz. Néha még egy apukád vagy egy apci is kicsúszik a száján. Ilyenkor erősen belemélyeszti körmeit a megrepedezett kézfejébe. Vérzik, letörli.
Miért vizes a szőnyeg?, kiabál ki Ákos a nappaliból. Mert bepisilt!, válaszolja. Már megint? Aha! Eszter a tzatziki salátához reszeli az uborkát a konyhában. Megmosta, meghámozta az uborkát, nem szereti a héját. Fokhagymaport tesz bele. Ákos utálja a port, de most nincs kedve elővenni a fokhagymanyomót. Nehéz elmosni, a fokhagyma egy része mindig beleragad a nyomóba, körömmel kell kipiszkálnia, és napokig érzi az ujjain a hagyma szagát. Ákos bekapcsolja a tévét a nappaliban, sorozatot keres. Bogi az ölében pihen, két perc alatt lecsukódik a szeme. Eszter szerint úgy tartja a kutyát, mintha kisbaba lenne. Két tappancsa a válla felé néz, a fejét a vállára teszi, lábai szétállnak, mint a békacombok. Az állat eleinte tiltakozott a szokatlan pozíció ellen, de azóta megszokta.
Ákos három hónapja kezdett a kutyán gondolkodni. Egyik kollégájának gyereke született, közösen adtak neki egy utalványt a Brendonba. A gyermekesek azt mondták, ez a legjobb ajándék, a Brendon marha jó, de rohadt drága. Majdnem minden kollégája ismerte a Brendont, az árakat, a termékeket, hol vannak üzletek. Amikor a harmincadik születésnapján köszöntötték fel tavasszal, mozibérletet kapott. Már nem emlékszik, hogyan jutott eszébe a kutya. Ült az irodájában, az interneten a kocsiba keresett üléshuzatot ebéd után. Hozott lentről egy hosszú kávét, de még túl meleg volt. Oldalra fordította a fejét, látta, hogy gőzölög. Üresen issza, egy cukorral. Azt szereti, ha olyan forró a kávé, hogy a cukor azonnal feloldódik. Miközben figyelte a kávé gőzölgését, kint ugatni kezdett egy kutya. Frici, a terrier. A gazdája István, nyugdíjas. A kutya már tizennégy éves, az emberévben már kilencvennyolc, már ő is nyugdíjas. Mindennap beülnek a sarki kifőzdébe, ahol grammra mérik az ebédet. Most azért ugatott, mert döglött galambot látott a padkán. Látom, látom, simogatta meg a fejét István. Ákos hallotta az ugatást, de nem figyelt fel rá. Már nem emlékszik sem a gőzölgő kávéra, sem az üléshuzatra vagy a lent ugató kutyára, csak arra, hogy aznap délután keresett rá először eladó francia buldogokra. Aztán az is eszébe jutott, hogy egy hónap múlva van Eszter születésnapja.
Eszter megkóstolja a tzatzikit, tesz még bele borsot. Eszébe jut az első randijuk két éve. Sokszor eszébe jut mostanában. Ültek az autóban, Ákos nem merte megfogni sem a kezét, sem a térdét. A mozi parkolójában maradtak, kint hűvös volt, az ablaküveg alja bepárásodott. Ákos néha letörölte az ő oldalán lévő cseppeket, vizes kezét a nadrágjába törölte. Mindketten utálják Havas Jont a Trónok harcából, szeretik a halat, de utálják a májat, rajonganak a Wes Anderson-filmekért. Gyerekkorukban a kedvencük az Úton hazafelé volt. Sassyt én is utáltam, mondta Eszter, inkább kutyás vagyok. Én is, a francia buldog, őket imádom, ha egyszer kutyám lenne, biztos az lenne. Nekem is, válaszolta Eszter. Igazából nem akart kutyát. Szerette őket, ha meglátott egyet az utcán, megállt, megsimogatta. Maxet, a barátnője kutyáját is szerette, de néha teher volt, hogy ott van, nem tudtak akárhová menni, ő pedig szereti a lehetőségeket, hogy akárhová mehet. Ilyenkor csak olyan helyekre mehetnek, ahova kutyát is lehet vinni. Úgy hívják, kutyabarát hely. Egyszer Max megnyalta a száját, napokig attól félt, hogy elkapott valamit. Én is, nem tudja, miért mondta. Én is kutyás vagyok, én is csak francia buldogot szeretnék, én is bírom a denevérfüleket. Többször nem került szóba.
A rizs kicsit túlfőtt, mondja Eszter, kezében a tálcával. Megtorpan a szoba ajtajában, nem takarítottad fel?, kérdezi. Nem, feleli Ákos. Gondoltam, hogy... Hogy majd te. Bocs. Kiveszi kezéből a tálcát, Eszter a fürdőszobába megy, leveszi a zokniját. Vécépapírt tép, feltörli a tócsát. Kurvára mindig én takarítom fel, mondja. Legközelebb én fogom, válaszolja Ákos. Eszter tiszta zoknit húz, kicsi franciabuldog-fejek vannak rajta. Ákostól kapta két hete. Jó a zoknid, mondja neki, megpuszilgatja, a nyakába is belefúj, amíg Eszter el nem neveti magát. Gőzölög a hús, még nagyon meleg, mondja Eszter. Meg ne égesd a szádat! Ákos leteszi az öléből Bogit, aki Eszter lábának dörgölődzik. Már megint macskát játszol, kérdezi, törökülésbe ül, ölébe veszi a tálcát. Rendelnünk kéne neki valami kis kabátot. Mit szólsz, anya? Vegyünk neki kutyakabátot? Vehetünk, válaszolja. Olyan kéne, ami állíthatós. Még biztosan nőni fog, mondja Ákos, szájába vesz egy kis húst, felkiált, ez rohadt meleg! Szóltam, hogy forró. Ákos kinyitja a száját, Eszter belefúj. Fújja, amíg kicsit hűl a húsdarab. Bogi közben feltámaszkodik a kanapéra, figyeli, hogy kiesik-e a csirkemell. Nem esik, hiába nézi. Ne is gondolj rá, mondja neki Eszter. Egy pillanatra elgondolkodik, mi lenne, ha leesne, a kutya megenné, allergiás lenne rá. Azt is elképzeli néha, hogy a torkán akad egy csont. Szeretné, ha a torkán akadna. Egy kis darab csirkét a tányérja szélére tol a villájával, nagyon a szélére, teljesen a szélére. Leesik, nem esik le. Ha most leesne, a kutya megszagolná, megenné. Ha allergiás, ezt is a neten olvasta, hányni kezd, napokig hány, ha nagyon súlyos az allergia. A kiszáradás szélére kerül, be kell vinni az állatorvoshoz. Infúzióra kötik, valamelyik mellső lábába teszik a kanült. A kutya még mindig hány. Végül, három nap után, elpusztul. Hol lehetne eltemetni, nincsen kertjük. Nem tudja, van-e kutyatemető, ahova azok viszik a kutyáikat, akiknek nincs kertjük. Lehet, hogy csak kivinnék a reptérre, a kerítésekhez, ahonnan néha nézik a repülőket. Nem akarná oda mégsem, nem akarja, hogy a reptérről az jusson eszébe, ott van valahol eltemetve Bogi teste. Be kéne csavarni egy nagy zsákba, úgy kéne eltemetni. Vagy fadobozba tenni, de nem tudja, azt honnan lehet szerezni. Ákos apjának talán van ilyenje, nem kéne nagy, Bogi kicsi. Hirtelen elszégyelli magát. Kimegy a konyhába, behoz egyet a kutya nasijából, valami rúd körbetekerve baconnel. Megsimogatja a fejét, ad neki a nasiból. A földre mutat, feküdjön le. Bogi a shaggy szőnyegbe fúrja a fejét.

Vissza a tetejére