Jövőm legyél; Védelem alatt; Mint minden reggel; Máig
JÖVŐM LEGYÉL
Mióta vártam,
megjelenj életemben,
gondjaim szagát
kiszellőztetni
kinyisd az égtájakat.
A fényeket felrebbentsd a fákról,
ne azokon gubbasszanak,
hanem suhogtassák röptüket,
kerekítsenek fölém
héthatárnyi eget.
Vártam, megjelenj
életemben,
ne árvuljak önmagamba:
leállt lélekkel,
mellékutakon
ne vesztegeljek elhagyatva.
Maradék erőim összefogd,
világgá ne széledjenek!
Jövőm legyél,
Nap, Hold felettem!
Bajokkal ha viaskodom,
ölelj át, s nincs,
ami legyőzhetne engem!
VÉDELMEM ALATT
Járhatsz múltban,
jövőben,
sérelmet ha szenvedsz,
ott vagyok melletted
mindegyik időben.
Ami fáj – elmulasztom.
Ha elesel – felsegítelek.
Hidegével ne fújjon rád:
a szélre hurkot vetek.
A lámpákat zöldre váltom,
átjöhess az úttesten –
legyen csupa fékcsikorgás a város!
Álljanak meg a vonatok,
buszok,
karikázó biciklik, járókelők,
repülők az égen,
kémholdak, csillagok;
védelmem alatt állsz,
nem eshet bajod.
MINT MINDEN REGGEL
Mert felébredsz,
felébred az ablak is:
kivilágosodik.
Kinyitod a szemed,
s felsüt a Nap,
s ragyog,
ahogy rám nézel.
Majd öltözik a blúzod,
szoknyád,
megfordul, hogy a tükörben
oldalról is
megnézze magát.
Fésülködik a hajad.
Cipőd már szaladna,
járná a várost,
munkába sietne,
szatyrod a boltba,
lenne tele:
cipelhessed.
Én meg hiányodtól
téblábolok,
botlok küszöbbe, falba.
Szúrós bozótot:
arcom tüskéit vágom.
Készülődök,
mint minden reggel,
hogy tollam nyomán
ma is útra keljek,
e háborús hangokat
hallató időben,
jövőkeresőbe
neki a magasságnak,
a lihegő kaptatókon fölfele.
MÁIG
Kijátszanak.
Kushasztanak a földre.
Röghöz kötnek.
Húznak a büntetés deresére
kezünk-lábunk lekötve.
Fizetjük a füstadót,
máig az úrbért, tizedet.
Potom pénzért elad a szükség,
csak vigyenek.
Vállunk keresztfáin kiszenvedünk,
s felnyársalva
a kiszolgáltatottság karóin,
amikre rászáradunk.
Vad kényszerek törnek kerékbe,
megvakíttatunk.
Forró ólommal:
zajjal öntik tele fülünket:
semmit ne halljunk.
Vissza a tetejére