Szélmalom


Tedd arrébb, ne ülj rá, nem az enyém, csak kölcsönkaptam. Renoir életéről szól, ja, ezt mondjuk kitalálhatod a borítóról. Jólesik olvasgatni, nem vagyok nagy festőszakértő, de szeretem az életrajzokat. Szeretek tudni az életekről. Más hogy csinálja, érted. Érdekes, hogy pont most adta ide a volt férjem, amikor a lányunkkal ugyanaz történik, mint Renoir egyik modelljével.
            Sok nőt festett, nem tudom, hogy volt ez akkoriban, volt-e köze hozzájuk. Mint férfi, úgy értem. Fura lehet a festőnépség. Lettem volna szívesen a modellje. Az egyik nője panaszkodott neki egyszer, miközben a mester festette őt, hogy képzelje, a lánya összeköltözött egy szimbolista költővel. Az én lányommal is ez történik. Nem tudom, mennyire szimbolista meg mennyire költő, mert valójában fűtő, csak verseket ír. Mint anya ugyanazt élem meg, amit Renoir modellnője. Vajon a szeretője volt? Nem derül ki a könyvből. Pluszban van még egy kis bonyolódás, ráadásul hasonló: az én Laurám is beleszeretett másba is, egy bulvárszínház ripacsába. Aki viszont barátja a költőnek. Aki féltékeny, de egyelőre nem a ripacsra. Mi lesz ebből? Jó ez a zene, hangosítsd fel, légy szíves.
            Szóval több ponton kapcsolódunk, van nálunk is költő, színész meg féltékenység. Nem kéne belemennem nagyon, nem az én életem, a lányom felnőtt, oldja meg. Olyan életkorban vagyok, amikor illik már érezni, meddig tart a kompetenciám. És azt is, hogy mi fontos meg mi nem.
            Muszáj képesnek lennem a kikapcsolódásra. Ezen dolgozom. Végső soron magamon. Baj lesz, ha nem sikerül. Hinni kezdtem a kiszállásban, a kívül maradásban, a nem tudás erejében. Nem nézek, nem hallgatok, nem olvasok híreket, portálokat, bejegyzéseket, semmit. Úgyis mindegy, reménytelen az egész. Hinni akarok valami megnyugtatóban. Sokadlagos, miben. Ez a megoldás. A túlélés záloga. Ha nyugalomra vágysz, higgy, ha igazságra, keress. Nietzsche mondja, nem én. Én csak egyetértek vele. Nem keresek, elengedem a dolgokat, az igazságot is elengedem, de ezzel a problémákat is, érted.
            Téged nem engedlek el, ne félj és ne rettegj, téged meg foglak oldani.
            Mindenki választ magának túlélési tervet. Te elkomolytalanítasz mindent. Röhögsz, nem veszel komolyan semmit. Látszólag legalábbis. Igazából talán nem így van. Ha mégis, akkor nem rossz módszer. Ha nem, akkor becsapod magad. Szerencséd, hogy itt vagyok neked.
            Először azt találtam ki, hogy acéllá edzem a testemet. Mindjárt negyvenhárom leszek, pár nap. Majd mondom, milyen meglepetést szeretnék a születésnapomra. Egy meglepetésrepülést. Tandemet. Ismertetni fogom a részleteket, kit kell felhívnod, hol tudjuk megcsinálni, ilyesmi.
            Tavaly azt gondoltam, két éven belül, tehát úgy negyvennégy éves koromra kemény leszek, erős, feszes, egy erotikus izomhegy. Egy acélnegyvennégyes, kurva jó nő. Volt edzéstervem, ment is jól, élveztem, aztán leálltam. Túl gyorsan lett túl izmos mindenem. Még az állam is, pedig oda nem gyúrtam, az maximum az elszántságtól erősödhetett meg. Egy reggel álltam a fürdőszobában, és a tükörből egy harcos nézett vissza rám. Egy amazon. Kész, vége, abban a pillanatban kiment belőlem a lendület. Mint a matracból a levegő, ha rálépnek, tudod. Teljesen persze nem szabad leállni, akkor lelöttyedsz. Viszont ha szép marad a test, bármi megtörténhet. Csak ne legyen túl izmos. Mi ez a zene? Ismerős, mi ez, valami régi sláger, ugye?
            Őszintén szólva tetszett nekem is a költő. Tulajdonképpen én jöttem össze vele először, csak aztán átengedtem Laurának. Kezdtem beleszeretni, úgyhogy gyorsan kiszálltam. A tükrös megijedés napjaiban történt, amikor elhatároztam, hogy nem kockásítom tovább a hasamat. Viszont attól kezdtem félni, hogy esetleg gusztustalannak fog látni, ha löttyedni kezdek. Vagy te. Mert akkor már kinéztelek magamnak. Nem tudhattam, milyen az ízlésetek. Mi tetszik nektek? Ha van hasizom, vagy ha nincs?
            A fűtő költőt elég nehezen tudtam átpasszolni a lányomnak. Aztán egymásra találtak. Sőt. Hát sőt. Nem örültem volna, ha a lányom túlságosan kötődni kezd hozzá, rendesen szerelmes lesz, ezért kezdtelek finoman ajánlgatni téged neki. Fel is szedett, egy ideig együtt kavart kettőtökkel. Nem tudtál róla? Te nem tudtál a költőről? Azt hittem. Mindketten szerelmesek voltatok Laurába. Őszinte leszek, örültem, amikor végre szakítottatok. Bár ehhez azért én is kellettem.
            A költő megmaradt neki, most helyetted a ripacs a másik embere. Vele is volt egy kis ügyem korábban, de arról Laura nem tud. Nem kell mindent tudnia. Jobb lenne a világ, ha kevesebbet tudnának egymásról az emberek. Neked eddig arról se volt fogalmad, hogy Laura a lányom. Most mondd meg, jobb lett volna neked, ha tudod? Mennyi spekulációt megspóroltál.
            Már csak összvissz egyszer edzek egy héten. Hogy ne épüljek le. Szólj, ha mégis úgy látnád, akkor majd megint komolyabban magamra dolgozok. Kialakítunk egy kis sarkot sportoláshoz a lakásodban, jó? Súlyok nem kellenek, csak annyi hely, hogy tudjak jógázni. A lakással kell kezdeni a rendbe hozásodat. Most ki énekel? Barbra Streisand, nem? The Windmills of Your Mind. Ja, ez ment eddig is, csak másokkal. Van magyarul is ez a dal, nem jut eszembe, ki énekli. Talán többen is.
            A rendbe hozásod elkerülhetetlen. Küldetés nekem most már. Nem mehet tovább ez a folyamatos átmenetiség. Muszáj a lakásoddal kezdeni. Ez így langyos most már. Van erről szó a könyvben, a tavasz alattomos lagymatagságáról ír az író. Már nem tudom, milyen összefüggésben, de megjegyeztem.
            Változások kellenek, olyasmik, amiket te is akarnál, legfeljebb nem jut eszedbe. Új haj, utazás, lakásfelújítás. Utóbbi a legpraktikusabb. Intézem. Nem lesz vele dolgod. Csak egyet kell értened. Ha úgy alakul, utána beköltözöm hozzád. Ha akarod. Talán ezért jöttem neked, a rendbe hozásodra születtem. Ébreszteni, életet adni. Értelmet az életednek. Nem gondolkodtál még rajta? Higgy ebben, és hagyd magad. De azért nehogy az legyen majd, hogy én erőszakoltam ki bármit is. Azt a terhet nem kérem. Nehogy megkapjam, hogy én akartam mindent, azt nem szeretném, érted.
            Neked lesz jó minden változás. Révbe érni a legnagyobb dolog a világon.
            A lányomnak is ezt kívánom. Nem tudom, a költő lesz-e neki a végállomás. Nem lenne jobb a ripacs se. Nem szólok bele, azt csinál, amit akar, nagylány. Mondtam neki, döntse el, legyen, ahogy akarja, de szerintem felejtse el őket, hagyja, engedje el mind a kettőt, éljen, amíg lehet. Nekem is lehetne még pár jó évem, nem kéne leragadnom nálad, csak hát jöttél, és ez most egy egész más dolog. Te még talán nem érzed. Csak azért mondom, hogy tudd, nem azért lasszóztalak be téged, mert öregszem és félek.
            Lazúrozással fogunk kezdeni. Nem lamúr, lazúr. Nem tudod, mi a lazúr. Rendben, gondoltam. Semmi baj. Muszáj volt annak idején megtanulnom, csinálnom kellett, te ezt nem értheted a burkos életed miatt. A lazúr egyfajta festék. Hé, ez még mindig ugyanaz a dal. Átugrik az összes verzióra? Hány feldolgozása lehet? Ki énekel? Nana Mouskouri, az ki? Japán? Görög? Sose hallottam róla. Jobban tetszik, mint a Streisand.
            Magyaráztam már korábban is a lazúrról, csak nem figyeltél. Most se figyelsz. Ha lazúrozni akarunk, az egész íróasztalodat le kell csiszolni. A lakkozást le kéne teljesen csiszolni róla, hogy az eredeti fa kibukkanhasson. Azt már lehet kezelni lazúrral, és akkor megmarad a barna eredeti mintázat. Ha ezt nem csináljuk meg teljesen, márpedig nyilván nem csináljuk meg teljesen, hiszen nem tudjuk az egész asztalt lecsiszolni, mert ahhoz igazi, rendes csiszológép kéne, hanem csak a kiszögelléseket csináljuk meg, tehát csak nagyjából csiszoljuk át, akkor fel kell vinni rá egy alapozó réteget, ami megragad a már lakkozott felületen, és utána az alapozásra zománcfestéket tudunk rávinni. Érted? Nem baj, majd csinálom én. Muszáj, jön ki a szálka belőle, bele fog menni a lábadba. Vagy a kezedbe. És akkor operálhatom ki belőled.
            A festést is folytatni kell, kevés, ami eddig történt, kár, hogy nem kérdeztél, ha kérdeztél volna, teljesen más színeket javaslok. Mindegy, majd átmegyünk rajta egy sötétebbel, úgyis hátravan még a fürdőszoba és a spájz. Hiába nem vagyunk ott sokat, a hűtő mellett látszik a ronda fal. Meg itt sincs még kész a szoba sarkában, itt jó a szín, csak koszos lett. Le akartam törölni a vizes ronggyal. A korábbi anyagok jók voltak, dörzsisek, de a kidobásra ítélt nadrágod szarnak bizonyult. A sárga farmer. Nem volt kidobásra ítélve? Azt hittem. Ez most ki? Sinne Eeg? Még jobb, mint az eddigiek. Dán? Sose hallottam róla. Ez dzsesszes, ez jó.
            A régi ágykerettel sürgősen kezdeni kell valamit. Újítsd meg a hirdetést. Ha nem viszik el nagyon gyorsan, darabokra fogom szedni, levisszük a pincébe, és kidobjuk lomtalanításkor. Lehet tárolni is, hátha kell valakinek a rokonságodból, vigye, ha akarja valaki. Ha gondolod, végigtelefonálom a rokonaidat. Kell a hely az új bútoroknak. Van egy fehér komódom, annak valahogy be kell férnie. Idehozom majd. És lassacskán mindent.
            Tegyük fel, hogy a szekrények így maradnak. Szerintem nem fogsz tudni megszabadulni tőlük, hogy vehess kettő újat. Amennyiben így maradnak, a fehér komód odafér a sarokba, plusz a létra is odajöhet, és akkor az egy szép fehér sarok lesz, hangulatvilágítással. Mert teszünk rá színes gömbégőket. Plusz itt áll a négyfiókos kis szekrény, nem, az inkább megy a másik oldalra, ha elkerül végre a tévé. Nem kell meccseket nézned. Jobb neked, ha velem beszélgetsz.
            A nagy szekrényt beljebb lehet tolni, egészen a falig, ha a létra már nem lesz itt, és akkor elfér mellé még a két kis könyvespolcom. Ott végig könyvek lesznek. Jól fog kinézni, már első este beleláttam a szobába. Ha úgy alakul, hogy a lányom bajba kerül, és ne adjʼ isten költöznie kell, idejöhet a másik szobába, kialakítunk neki egy vendéghelyet. Elvileg nem lesz rá szükség, de ki tudja. Csak nem mondod neki, hogy nem jöhet ide.
            Még az ágy helyét kell véglegesen eldönteni. Úgy lesz, ahogy akarod. Itt lenne ideális. Ide tegyük. Ja, és van egy száztíz centiméteres íróasztalom. Azt is hozom, nekem is szükségem van egy kényelmes helyre, meggörbül a hátam, nem tudok máshol dolgozni, amikor home office-on vagyok. De akkor is kell, ha nem dolgozom, csak leülök a laptopom elé nézni valamit. Edzéstervet vagy mégis híreket, nem tudom, teljesen azért nem vonhatja ki magát az ember a világból.
            Ő ki? Noel Harrison? Elég régi felvétel. Nem túl gyors? Angol, hallani a brit kiejtésén. Kicsit kevés benne az érzelem, pedig ez olyan dal, amibe bele kell rakni. Őrület, hányféle feldolgozás.
            Lehetnél lelkesebb kicsit. Most kottázom le a rendbe hozásodat.
            Az íróasztalomnak van egy tágas fiókja, benne dobozok, abba bele tudom tenni a sminkes cuccaimat, a tükröket, a kis hülyeségeimet. Nemcsak laptopasztal lenne, hanem ő lenne maga az asztal, az asztalom, érted. Ékszereket is lehet rakni a fiókjaiba, azoknak is lenniük kell valahol. Elfér ide vagy esetleg oda, attól függ, hova akarod tenni az ágyat. Ja, ide akarod, megbeszéltük. És van még egy pici fehér éjjeliszekrényem, az kifér a hallba. Arra lehet virágot tenni. És akkor marad az egyetlen kérdés, hogy mi lesz a fotelokkal. Azon gondolkodtam, figyelj, hogy ha oda tennénk a barnát, a két pirosat meg oda, mert azok ugye alacsonyabbak, könnyebben lehetne nyitni az ablakokat. És akkor már csak ettől a sérült feketétől kéne megszabadulni, nem kell, túl sok a fotel. Gyakorlatilag ezzel így be is lenne rendezve a lakás.
            Ja, a növényvilág. A konyhába kéne valami cserepes. És kell majd függöny. Ide is egyébként, nemcsak a konyhába, de ide egy vastagabb, mert belátnak. Mindig meztelenül nyitsz ablakot. Kintről nézve te lehetsz a pöcsös ember.
            Majdnem elfelejtettem, az előszoba. Oda lehetne még egy hosszú fogast, ami a szíved vágya volt. Nem volt a szíved vágya? Úgy emlékeztem. Arra lehetne akasztani dolgokat, mindenfélét, mutattam a katalógusban, emlékszel? Nem? Pedig mutattam.
            Meg kell lassan csinálnod a fűtés-korszerűsítést. A szomszédodnak már cirkója van. Mondta ő is, hogy megcsináltathatnád. A múltkor, mikor kokettáltam vele kicsit a körfolyosón. Mondjuk az nagyon felfordulós dolog, az bonyolult. Első lépésként ezt a kályhát kell lebontani. A fürdőszobába gázkazán kerül a villanybojler helyére. A gázkazán adja a cirkófűtést. Radiátorok is kellenek. Mondjuk oda. Meg a konyhába is. Ki kell építeni egy csőrendszert. Nem szükséges feltétlenül, tudok élni cirkó nélkül, de ez a kályha nem modern. Emlék, értem, csak nem korszerű. Megnézem majd, a szomszédnál hogy csinálták, mondta, hogy bármikor bemehetek hozzá. Kíváncsi vagyok, az égésterméket hogy vezette ki a lakásból.
            Az előszobába kell majd még egy nagyobb tükör és egy cipőtartó állvány. Ami van, abba csak a cipők férnek be, az kevés. Ez egy szekrényes állvány lesz, ami eltakarja az órákat. Ki ez? Dusty Springfield, ő is angol? Ez a legszebb hang eddig. Szóval el kell takarni valamivel a villanyórát, a gázórát meg azt a dobozt, amire azt mondta a szomszéd, hogy az az éjjeli áramos bojlervalami. A múltkor bejött, mikor egyedül voltam. Nagyon jó, hogy adtál végre egy kulcsot a lakáshoz.
            Keresd meg a dalt magyarul, Fáradt szélmalom, vagy mi, valahogy így van a magyar címe, biztos megtalálod. És legyél már egy kicsit lelkesebb. Akarod, hogy kölcsönkérjem neked a könyvet, mielőtt visszaadom? Vannak benne elég jó mondatok. A tavasz alattomos lagymatagságát már mondtam. Kicsit azt érzem én is, amit Renoir a vége felé. Hogy gyorsabban öregszem, mint eddig bármikor. Nem tudom, miért van. Majd dolgozom rajta, hogy lelassítsam a folyamatot, biztos azt is lehet. Csak légy partner benne. Megéri, végül úgy lesz minden, ahogy akarod, meglátod.

Vissza a tetejére