Dorosici alkony, 1943


A gödörben harminchárom halott.
És zuhant már a harmincnegyedik.
Mennyit temettünk! S két hónapja már!
rakhattuk volna föl, az egekig.
 
Igy is odáig ért! szörnyű torony!
így is az égig ért, nem bírta már:
letántorgott a torony lépcsein
és megjelent a sírnál Adonáj.
 
És felbődülve sírta az imát,
a pernye-szín, füstölgő dallamot –
reszketve kavarogtak odalenn
a tífusz-rágta lábak és karok.
 
Mellét szaggatta, égő rongyait,
a földre hullt és úgy falta a sárt,
elátkozva a Hatodik Napot,
a Semmit hívta vissza, a Homályt.
 
Súghatták nékem rémült társaim:
„Egy őrült kántor… öccsét temeti…”
jól tudtam én, hogy ő az: Adonáj!
s ki gödörbe hull, mind öccse neki.
 
Öccse, gyermeke s bűne minden itt,
minden, mi egykor elbocsájtatott,
a tűz, a tetvek, a megfertezett
fanyar-zöld szagu nyári alkonyok.
 
Gyökérbe, kőbe zúzva homlokát,
ezért hajlong a Szenvedés előtt,
ezért jajong, mig ajka oly kopár,
oly néma lesz, mint Teremtés előtt.
 
A szörnyü dalnak már csak füstje szállt
s egy vézna ágon az is fönnakadt,
s mi éreztük, a nyírkos rémület
a hirtelen csöndben bőrünkre fagy.
 
És megint szitkok, megint ütlegek,
– fölocsudtak megdermedt őreink –
megint a csontig sajgó mozdulat,
a sorvadt izmok rossz tánca megint.
 
A minden-mindegy bárgyu ritmusa.
De lapátunk már hegyeket dobált:
és zuhogott az egeken a hant –
és eltemettük akkor Adonájt.

Zelk Zoltán verse az általunk fellelt mindazon szövegkiadások esetében, melyek még a szerző életében láttak napvilágot, a következő címmel szerepel: Dorisici alkony, 1943. Az ukrajnai település, Dorosic (ma Kupisce) nevét Zelk Zoltán prózai művei viszont helyes alakban használják, ahogy a vers témáját publicisztikai formában feldolgozó írása, az 1945-ben megjelent Dorosici tűz is. A Zelk Zoltán halálát követő, a költő özvegyének, Sinka Erzsébetnek szerkesztésében kiadott válogatáskötetek pedig már a vers címét is helyesbítve tartalmazzák. Indokoltnak látjuk tehát eltérni az ultima manus elvétől, és egy korai sajtóhiba makacs ragaszkodására gyanakodva a költemény címét mi is javítva közöljük. Különösen, hogy Sára Sándor 1982-ben bemutatott portréfilmjének elején maga Zelk Zoltán is – korrigálva a kezében tartott kiadás szövegét – ezzel a címmel olvassa fel: Dorosici alkony, 1943. (A szerk.)
 

Vissza a tetejére