Fölissza úgyis


három szerb ül a mellkasomban
és csak dörömbölnek odabent
minden porszemet mélyre szívok
a cigarettafüsttel
a fejemben óránként
megalvad a vér
aztán olvad és indul
tovább így
ismétlődik minden
 
ki húzza az életet belőlünk
két kézzel kifelé?
 
a száraz húst a csontomról levésted
a bordák közt átfúj a szél
és ha maradt benned még
valamennyi fény
erőltesd fel a torkodon
hányd ki a többiek elé
 
a város egy óriási bálna
szívében remeg az iszonyat
mert
messze az óceán
messze a tenger
és te is épp ennyire vagy
tőlem
eltakar a föld
és én hiába fekszem
ugyanennek a földnek
a másik felére
nem tudlak kikaparni
egyetlen cet gyomrából sem
 
a te kezed tolta a vért
a torkomból kifelé
közben nyugtattál:
úgyis fölissza majd
ez a föld
 
a vonatot várom
még ma éjjel érkezem
hiába úgysem jössz felém már
holnap lezárják mögöttem
a pályaudvart
egy hónapig
hallgatni fog a Keleti
annak is remeg
a szívében
az iszonyat
aki
mindig ugyanazt
az egy kezet várja
hol vagy hol vagy
 
a koponya falához állították az észt
és lőttek amíg csak futotta golyóra
később az egész erdőt kivágták
annyi koporsó kellett
 
lelöklek a földre kelj föl lelöklek újra
fuss neki kelj föl lelöklek újra
kelj föl tépd ki a gyökered kelj föl
kelj föl fuss neki lelöklek újra
a földre úgyis
 
szabadka eltűnt és óriási a tüze
messziről nézem
tántorgok míg hullámzik
fényétől a látóhatár
megbotlok
fejemben visszhangzik:
ez a föld issza majd föl úgyis

Vissza a tetejére