Alkonyattól pirkadatig
„egymás kevéske örömén mulatunk”
(Sziveri János: Appendix)
Lebukott a Nap, és nincs okom
panaszra. A panasznak
nincs szerződése velem.
Az első és a legfőbb
a család: feleségem, lányom és fiam, tejföl-
szőke a boldogság. Őszülő kutyánkat, Dezsőt,
nemrég kiheréltettük; az egyik golyójában
már rügyezett a rák,
épp időben mentettük,
vagyis hosszabbítottuk
meg életét: újabb strigula
az elégedettség javára.
Kertes házban lakunk,
igaz, a banki hitelre nem
vagyok büszke. Mondhattam
volna persze nemet, senki sem
kényszerített az egyenlőtlen alkura.
Albérletnél azonban jobb,
végül miénk lesz a ház,
hacsak be nem csap az akut
gazdasági krach,
amitől életfogytiglanra
változik a hiteles túl-
élet.
Szegeden élek, Alsóvároson, egy kis tóhoz
közel, melybe a monda szerint
belefulladt Árpád fejedelem egyik szolgája.
Dugonics nyelvén:
Árpád a honfoglalás után
Szegeden mulatozva,
a Tisza kiöntésein vadászgatott.
Egy izben egy hattyút
ejtett el egyik nagy
rétséges tónak kellő közepén
s mert se csónak, se talpak,
se tutajok jelen nem voltának,
egyik szolgája, kinek szavajárása
„ballagok" volt s ki ezen okra nézve
közönségesen nem másnak,
hanem Ballaginak neveztetett
régi magyarainktól,
ez a szegény szolga
beballagott ugyan a vizbe,
de soha többé
ki nem ballaghatott.
Ballagi-tó sor negyvennégy – szép,
zenei mondat; ebbe a zenébe,
mondatba ballagtam bele a családommal.
Házunk előtt fiatal, karcsú
diófa, mögötte kis erdő takarja
a töltést, a vasutat,
tompítja a zajt. Olykor elzúg
egy-egy vonat, szinte fel sem tűnik,
a rövid zakatolás belevész
az erdő eleven enyészetébe.
A kisebb fürdőszobánk utólagos
bővítés, az előző tulajdonos
kispórolta a szigetelését. Az egyik falon
fokról fokra pikkelyesedik a fehér
festékréteg. Tervek szerint
átalakítjuk a fürdőszobát.
Hogy mikor, passz.
Nincs okom panaszra,
Sziveri János Appendixéből szemezgetek:
az elégedettség határán ejt-
őzöm.
Vissza a tetejére