Hová tűntek el a tárgyak?; Levél aranytökű barátaimnak; Zsoltár; Valamit az erőről; Az idő emlékei; Késés


Hová tűnnek el a tárgyak?
 
Este későn feküdtünk le, mert végignéztük a norvég–spanyol Eb-selejtezőt. Másnap, mikor felébredtünk, már magasan járt a nap. Elindultam a konyha felé, hogy kávét főzzek, de az ablaknál megtorpantam.
Gyere, ezt nézd meg, mondtam a feleségemnek.
Neki is földbe gyökeredzett a lába: Isco locsolta a kertben a lóbabot. Aztán áttért a bazsalikomra, majd a cukkiniültetvényre.
Hogy kerülhetett ide, kérdezte a feleségem.
Szerintem nem a logisztika a kérdés, hanem hogy miért van itt. Mert például a napokkal ezelőtti filmben sem az volt a lényeg, hogy Jean Reno hogy került az erdőből a 8. emeleti erkélyre, hanem hogy egyszer csak ott termett, és egy bicskával kiszabadította a cipőfűzővel kikötözött lányát.
Isco az esti kemény meccs ellenére nem volt fáradt, Rocket Dog márkájú cipőt viselt, Helly Hansen pólót, és a faházban tartott festékes klottgatyám volt rajta.
Mit keres itt, ismételte most már a feleségem.
Freud írja valahol, mondtam, hogy az ember olykor képes kivetíteni a gondolatait, és hogy mind a ketten ugyanazt vetítjük, nem csoda, annyi együtt töltött év után mi már jackdugók nélkül is kapcsolatban állunk.
Akkor elindultam a kávéfőző felé, hogy lefőzzek három kávét.
Várj, mondta a feleségem.
Isco elzárta a kerti csapot, a slagot ráfektette a kecskerágóbokorra, majd elindult a kijárat felé.
Átszaladtunk a ház másik oldalára, ahonnan látni a kaput.
Isco lenyomta a kilincset, kisétált az utcára, ahol a lejtőn felgyorsult biciklis Laci bácsinak még intett egyet, aztán eltűnt a Gaál Gasztonon.
Így történt, hogy odalett a festékes klottgatyám.
 
 
Levél aranytökű barátaimnak
 
Volt nálam két kanál, és ezekkel elmentem a kimeríthetetlen tóhoz.
Egyikből a másikba öntöttem a vizet, és kimerültem.
A tó fölemelkedett a fenyvesek fölé, és megindult Strasbourg irányába, hogy kiderítse, igaz-e ez az egész, vagy csak a nők találták ki, hogy megvédjék a mamutfenyőket, és megkeressék az árnyékukba leállított üres festőállványt.
Néha megszédülök, és úgy érzem, vége a férfikornak.
A személyesség bálákban temet maga alá.
Jönnek a befektetők, megyek aludni.
 
 
Zsoltár
 
A telefon nem érzékeli az időt, csak mutatja.
 
 
Valamit az erőről
 
Erős szélben szalmakalapban biciklizni komoly aerodinamikai ismereteket feltételez, hogy a levegő turbulens áramlásai ne levigyék, hanem a fejünkön tartsák a kalapot.
Fejünket leszegjük, mint egy tulok, és a kalap legkisebb rezdülését is érzékelve a kalap karimái felé tereljük a süvítő levegőt.
Ha olykor mégis lekapja fejünkről a szél, tudjuk be annak, hogy a természet erőivel folytatott küzdelemben időnként alulmaradunk.
Győzni csak úgy érdemes, ha a vereséget is sajátunknak tekintjük.
 
 
Az idő emlékei
 
Este jöttünk rá, hogy a piacon vásárolt két sütemény, a mákos kalács és a csokis hatlapos lent maradt a mélygarázsban, a kocsi könyöklőjében.
Mindez 23 évvel azután történt, hogy későbbi feleségemmel úgy döntöttünk, egymáséi leszünk. Álltunk a konyha és a fürdőszoba közötti térben, és egymásra borulva hallgattunk.
Akkor még nem állt ez a ház, nem volt mélygarázs, nem volt a világon a kocsi, sem a könyöklője, és nem létezett a hatlaposban lévő csoki.
Napra pontosan nyolc évvel az után voltunk, hogy utoljára ünnepeltük hazánk felszabadulását a német csapatok megszállása alól.
Holnap, mikor megesszük a mákos kalácsot és a csokis hatlapost, véget ér a történetük, és eltűnnek ebből a világból, csak ez a pár sor marad róluk, tanúságául annak, miként válik emlékezetessé a feledékenység.
 
 
Késés
 
Tegnap megállítottam egy vonatot a nyílt pályán.
Azt hittem, mérges lesz a mozdonyvezető. De nem.
Elővette az uzsonnás táskáját, és falatozni kezdett.
Az utasok türelmesen várták, míg kényelmetlenné válik a póz, keresztben feküdni a síneken.
Egy felhőt figyeltem, ami néhány perc alatt semmivé foszlott.
Aztán fölálltam, hogy jó példát mutassak a gyerekeknek.

Vissza a tetejére