Ha kikapcsolják a pirosat

Kun Marcella itsenes (korr.: Itsenes) verseiből
 
Yorick, szegény jó hungarickum
nem tűr maga körül piroshoz-köze-van állatokat.
Az olyan szemű nyulaknak tehát annyi.
A Kormos Istvánt vonszoló delfineknek még annyibb.
Szelfik a pirosszem-effektussal mehetnek titkaikkal sírba.
 
Edda-zászlónk csinos-fehér-zöld lesz.
A sarkon mállj, salak, rám vigyorogj.
Szólni kincs, máshoz kedv legyen. Továbbindulok.
Piroskától van a félsz, egélszen pirosszkor van pirossz helyen.
Helyes, hogy a pirostörténelemben lett olyan: Zsülpiros.
Festőnő pirosa ez, minden pipacs ipi, minden apa,
a kohó kika a pirosat. Ha kaki, nem lesz szín,
aminek hiányát az izzasztóban izzasztóbban lehetne kiheverni.
 
Kikeverni a pirosat szívből csak Miskolcból lehet.
Van olyan, hogy Zsüllehet. Miskolc, Zsülszelet.
Helyes szavból meg Kakból. Aki nem töltött elég időt
Kormos, Réz, Vas, Acél, Kohó, Fém utcákon,
a Brigádon, az Újítókon, a Miklóson,
annak se potyára agyalmányom,
hogy azt az utcavégről látható kínos-pirosat,
a kohósalaköntés izzadtcsinosát meddig tarthat kiheverni.
Ilyen szavakét.
 
Aldelfinek öntik, fődelfinek köszöntik a salakot.
A tilos pirosát harcaiktól független
folyton folyni vélik az egek valamiképpen. 
A régi téren talán vár még valaki, vele jó lesz minden cikit megosztani.
Zsül szerint a dolgok semmiből történő kiheverése mennyei lehet.
Vagyis lehet egyébként mennyei.
Zsül szerint széllel szemben pirosállni jó.
 
Mennyije piros egy farkasszem, tekintettel arra,
hogy a piros hiánya leginkább farkasszemet érinthet majd,
látva láttatón nem adhatja ki magát egy langy mamának.
Piros-korom, miért olyan nagy a szemfülszád.
Nem nagyítható többé fül, nem dülleszthető szem,
nem tátható jókorábbra semmilyen száj.
Miskolc nem önthető a kohókban laposra.
 
A mese elhevül. A város elhagy.
Egyszer, egy szép napon Zsül jókorát nyel, jó korán kel,
és a Lenin Szószobrászati Műveket fölkeni ott,
ahol Grimmék grammra mérik a piros lámpás házak
kilincseiről pergő rozsdát.
Kilincsekről egyébként rozsda sehol nem pereg.
A házakat ezen kora reggeleken lekuplerájozzák majd,
mert a szót, hogy piros, kiejteni többé úgy már nem lehet.
Festeni, est-telni ezekben az utcákban jó,
fesleni majdhogynem ugyanúgy.
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit máztam itt.
 
Miskolc az a hely, ahonnan érdemes emlékeket gyűjteni,
nem még valaha volt piros szavakat, kohósalakot,
mert nyilvános lesz minden házunkból kiszüremlő fény.
Pirospaprikánk: kínos Kak-vitánk.
Nem tudni, atlanti vagy kaklanti partokon
kennek ajakpirosítót hajak-fimonítóvá,
piros hó helyett a piros lót melyiken lesik,
piros betűs ünnepeink színtelen betűsek hol lesznek inkább.
Annyi bizonyos, hogy piros pünkösd napja mindig,
mindenhol dolgozós szombatra esik,
az úttörőavató ünnepségek
pirospozsgás arcai kisdoboskékbe romlanak.
 
A bíró, ha kiállít, tuli-tilos lapot ad.
Kártyacsatáinkban a piros ászt tilosfrászra csalják el,
postán a kék-piros váltóceruzából Kaszanova hálócerkája lesz.
Kormos pistairón.
A Nemzeti Pirosító Tanácsot Hirohito Csinosítóvá keresztelik,
kék a zölddel összeborul, a piros csak dörzsöli tenyerét.
Ctrl+alt+del+finárium.
Mikor vagy delfinvonszoló pirosművész?
Ha azt mondják, te piroskolázol, és mindegy, hogy mit.
Plakát, ha van, azon a te neved, nem azoké, akiket előadsz.
Akikről beszélsz.
Mindegy, kit játszol, mindegy, hogy min, az is, hogy kin.
Ha neved köz, tér, utca, placc, vaskohászat, pirosváros.
Ország. Fiú. Lány. Növény. Állat.
 
Minden nő Fanni, ezt tegnap óta tudom.
Tegnap óta azt is,
hogy Itsen a saját két mására teremtett minket.
Zsülökre, Fannikra. Kormásra, Pistvánra.
Pist várna, de széllel szemben máig nem szabad.
Folyton azt mondják, ezt sem, azt sem,
nagyot nő Itsen a semükben.
Minden Zsül nagyon Zsül Itsen szemében,
a Fannikról nem is beszélve.
A kép jó szagú, mint az úritsen. (Korr.: Úritsen; ÚrItsen.)
 
A jószagúság lényege a tisztánlátás.
És tisztán a láttatás lényege a jószavúságnak.
A dolgok tisztán láthatóak, ha lényegesek,
ha a kép a tisztán látás képe.
 
Zsül fölfest. Ragaszt. Enyvből az angyal lejött hozzátok,
kort mosok, piktorok, piktorok.
Hogy Miskolcra menvén, Kakot útba ejtvén lássátok, lássátok.
Itsennek fia, ki született rászóljban,
ő leszen néktek váltótok ott, ahol a piros van.

Fehér alatt férfi az álma. Teher alatt nő, és teher a nő Kak-álma.
A kitapintottát kipattintottának hallja.
Félédes fehére feledés furmintja. Sántít.
Csámpást adott kezébe az úr,
ordít is, mint ahogy e word fájlba szorul a tényleg,
akinek, ha ruhája szép, tüllföldi a királykisasszony.
 
Ugyanabba folyóba lépünk, négyszer:
ott tanul írni, olvasni, ahol én, ott festeni,
tanítják azok, mint engem.
Igazgatóhoz ugyanazok küldik, ha óra közben rendetlen.
Kohókra, Kormos-szóra látok rá ugyanígy a negyedikről,
koholmányokat hallok arról,
mások szerint miért nem vasízű
az éjszakára az erkélyen hagyott kocsonya, szerintem az,
olyan, mintha a negyedikre felvezető korlát rozsdáját nyalogatnám,
onnan tudom, milyen,
hogy nyalogatom a negyedikre felvezető korlát rozsdáját,
Vass-kocsonya-íze van, rátelepszik a levegőből a vaspor,
utoljára Monyhán érzek a levegőben Vass-port,
elmenőink hamvait szórja egy fiúcska az általa elképzelt,
szavakkal körülhatárolt talajra,
majdhogynem ebből a szögből látom azt is,
pár utcányira az Acél utcai háztól,
ahonnan talán csak megszokásból indultam tovább,
mereven bámultam a házak ablakát.
 
Az emberek autókereskedésbe autóval járnak,
cipőboltba cipőben.
ABC-be visznek vissza üveget, használt izzót, elemet.
Bútorboltba nem visznek bútort, étterembe kést, villát.
Két ünnep közt olajsütőt cserélnek, hajszárítót és pendrájvot,
és mától, ha kikapcsolják a pirosat,
pirosukkal festékboltba mennek,
szilveszterig, Fanniig, Zsülig visszaváltják,
vagy egy más színbe értékén beszámítják.
Ki nem lát pirosat, saját zsírját látja.
 
A sírásók dolguk végeztével félreállnak.
Jó pár perc, szegény jó Rick, míg leesik,
pénzt kell csúsztatnom neked is. Ékeld ásónyeledbe.

Vissza a tetejére