Ha megesznek az állatok,; Komolyan, csendben; Itthon; A költők jók; A szelídek öröklik a földet

HA MEGESZNEK AZ ÁLLATOK,


talán a combommal kezdik majd,
aztán a vállam jön, a vesém, az oldalam,
a többi persze szemét
haleledel
(de kidobni mégsem),
és ott a fej, ki is lehet tömni,
nőstény, 53 éves,
és a szív –
ki mondaná meg belőle,
hogy hányszor láttam a tengert.
 
én sem tudom, hogy az őz vagy a fácán,
akinek a húsát
leteszik a szomszédos asztalra
(pecsenye),
hány napfelkeltét látott
a tulajdon szemével,
és hagyott-e jeleket a buckák, a tócsák,
a közönyösen hajlongó bokrok közt
a saját fiának.

Vissza a tetejére