Egynyári jegyzetek


A társasági élet egyik fő helyén,
az emeleti nagyterasz sakktáblájának
sekély tócsái között
egyedül ugráló csikó.

*
A fiam kint viháncol
a kertben a többi gyerekkel,
a kisteraszon halljuk a hangját:
„…és én úgy jártam pszichológushoz, hogy nem is tudtam róla!”

*
Mellénk szegődik a szerencse kényes madara.
Köröz fölöttünk,
karomra ül,
tenyeremből Frontint szemezget.
 
*
Megint kisütött a nap?
Nem, ugyanolyan szürke az ég.
De, nézd csak a földet,
a szék lábának árnyéka van.

*
A csillár árnyéka, amelyet
az ágyneműre vet
a tűzjelző pötty fényénél:
mint egy kocsikerék.

*
– A villany kell még neked?
– Zavar?
– Hát ha csak úgy ég…
– Nem csak úgy ég.
 

Vissza a tetejére