Eső - irodalmi lap impresszum

Erdélyi úr és fia egy dunántúli kastélyparkban; Karlovy Vary egy délutánja


ERDÉLYI ÚR ÉS FIA EGY DUNÁNTÚLI KASTÉYPARKBAN
 
Apám a garázsban matat: polcot készít.
Mostanában ezzel üti el az időt;
A rendelőbe már csak fűrészért jár.
 
Ebéd után a kastélyparkba viszi a Szamost –
Erdélyi kopó, hogy emlékezzünk rá, honnan jöttünk.
Megkérdi, elkísérem-e.
 
A kínos üvöltözések jutnak eszembe,
Amiknek végén mindig gyökértelen maradok,
Mégis cipőt húzok.
 
Sétálunk végig a nyárfák alatt.
Apám szerint a grófok hajtattak fel itt
Díszmagyarban a kastélyba menet.
 
Közben félszavakban beszél:
Munka, kölcsönök, kamarai tagság,
Na meg anyám, aki nem érti meg, hogy nem csak a pénz.
 
A parkba érve Szamos megindul,
Mint a folyó, ami elvitte őseim birtokát,
Vagy mint a bank, ami a miénk is elviszi majd, mielőtt továbbadnánk.
 
Apám figyeli, ahogy otthona egyre messzebb szalad tőle.
Néha azt képzelem, hogy az enyém, neveti el magát,
És ahogy a kastélyra néz, leragyogja ráncait a Nap.
 
Egy kölcsönvett múltat ölt magára,
Amiben elrejtőzhet raktárnak használt rendelője elől,
S amiből ki sem bújhat soha,
 
Mint díszmagyarból,
Amit csak jobbágytelkek előtt átvonuló hintók ablakában láttunk,
De sosem izzadtuk sajátunkká.
 
 
KARLOVY VARY EGY DÉLUTÁNJA
 
Karlsbadnak hívtam csakazértis
rám szakadó birodalmi nosztalgia.
Hiába: megtagadhatja az ember,
de le nem, hogy az apja fia.
Első utunk a szuvenírboltba vitt:
végig macskakövein a délutánnak.
Becherovkát vettünk, szivarkát;
én gyógyvizet, haza, anyámnak.
Felszarvazott hivatalnok a város;
a parton papucsárait rajzolja egy kínai.
A mederből előbújó törmelék: század,
mit képtelen a víz továbbhordani.
Hallgatunk öten egy kőkerítésen –
kiürült sétálóutcák zivatar előtt.
Üvegeink a felhők visszatöltik.
Kinyílunk, mint alattunk az esernyők.
Kiszáradt kamaszkorom ez a föld;
torkán akadnak az évek.
Szomjas vagyok, mint egy nyári macskakő.
Csak akkor ázok, ha visszanézek.
Annak a délutánnak hallgatása kéne:
osztálykirándulás, Karlovy Vary.
Ahogy lábat lógatnak a kamaszkorba
egy vesztes ország elázott fiai.

Vissza a tetejére