Töltés; Rév; Busz


TÖLTÉS

 
a régen lebontott töltés
nem tart árnyékot többé
 
se zöld- se jeges ár nem borzolja a kedélyt
nem maradnak halak a visszahúzódó tocsogókban
 
nem fogják kézzel nem kerítik hálóval
az új töltés mögött a meggyalázott maradékvíz araszol
 
koszosan szennyesen kóborol a partok között
 
sebesség nem repít szánkót
lefelé kigyúrt út nem vezet
 
felnőttek a magoncok
nem tetőzik a rettenet
 
az elbontott töltés nincs
ettől már víz akármi jöhet
 
az új út szürkéje csévéli a napsugarakat
elhord mindent a hátán
 
babakocsit gördeszkát
bottal csápoló tájidegeneket
 
 

RÉV

 
pattanásig feszül
a rév kötél- és láncalakzata
 
jeges vízbe fordult
névtelen nyomorultak
 
felcsévélve az időből
 
révfalu házai szépek
az utcafront mögött
 
ha gyalog ha lassít a busz
bontakozik egy lassan
a gyökerekig csupaszodó világ
 
virágok szürke kerítés
rendben tartott előkertek
 
hátra lassú romlás
leépülés amortizáció
 
látogat a kaszás nyíratlan
műveletlen talaj jó ha füvesztve
 
töredezett járdalapok közüket
meglepi a gaz fojtogatja a bitumen
 
öreg gyümölcsfák súlyuk alatt roskadók
dísznövények és nyírott fű mintapázsit
 
vagy a mindent hosszabb időre megoldó beton
 
 

BUSZ

 
sárgabuszba göngyölt
tömeg fogja a szatyrát
a kapaszkodót
izzad a műbőrön a huzatban
 
ősi magyar szokás
szerint kanyarog az út
humpákolunk a régi
pattogunk az újbuszokkal
 
az iskola után egy élesebb balos
a kanyarba fogódzik a húsbolt
 
szemben néhai vegyesbolt
rozsdás táblája hirdeti a vásárlóerőt
 
balra mélyen benn kertek
hétvégi derülők ülepítők
jobbra a kimért telkek
zsinórnégyszögei
pirosra festett cövekek karók
kapaszkodnak a hömbölgésben
 
újabban nyitott utcák
ásítanak bele a fénybe
az elhúzott ablakok
remegnek zörögnek a tokban
tördelik a figyelő tekinteteket
 
a fel- és leszállók ritmusa
táska táskának
szatyor szatyornak
hőbörgés indulatnak feszül
utolsó rohamára készül
a leváltott nemzedék

Vissza a tetejére