Filip Tamás

2023/2 - A mérgek útja bennem; Szókincs; Mit, miért; Látom magam2022/4 - A legkisebb fiú2022/1 - Rossz idők járnak a költészetre2021/4 - Külön és egybe2021/2 - Feltörő könnyeken át2020/4 - Kék és arany; Nulladik nap; Ős- -honos2020/2 - Döblingi éjszakák2020/1 - Főszerep; Ugyanott; Végül mind hősök leszünk2019/3 - A sípszó előtt2019/2 - Fosztóképző2018/4 - A rönkök sorsa; Haladéktalanul; Sóhaj és csend között2017/1 - Sound; Zene esőre és végtagokra; Egy rétre; Mindjárt; Lebegve; Kihátrálás; Haladék2016/2 - Próbanyomat; Barbár és tiszta; Halált hozó műterem; Mi legyek?2015/4 - Vedlés; Ikrek; Ítélet; Két trombita 2014/3 - Mélyből a magasba2014/1 - A miheztartás végett2013/1 - Még néhány karcsapás2012/3 - Alt control del2011/3 - Tűzhelyből a gáz, Soha, Ami belül történik, A klímaváltozás egy napja2010/4 - A közeledő jelen, Együtt, állás, Papír, Mind, végig2008/3 - Prédikátor-hangon, Életkép 2006/4 - Bukóforduló2004/2 - Öt kavics, Portré bohócokkal, Anyaggyűjtés2002/4 - Tűk a szénakazalban2001/3-4 - Tűk a szénakazalban2000/4 - Láncszemek, Versek álarcban

Sound; Zene esőre és végtagokra; Egy rétre; Mindjárt; Lebegve; Kihátrálás; Haladék


SOUND
 
Félálmokat vetít körém valaki.
Jó, hogy a földön fekszem, még
eltévednék a színpompás szürkületben.
Távol egy fesztivál zajlik éppen,
idáig ér az önkívület. A sound
lehetne ágyúzaj is, de biztosan
nem az. Pedig tart a háború,
amely nem kezdődött el soha.
 
 
ZENE ESŐRE ÉS VÉGTAGOKRA
 
Ugye van itt egy belső ruhatár,
ahol a legszebb kabátokat őrzik?
Akkor az enyém jó helyre került,
könnyebb is kabát nélkül rohanni,
amikor légitámadás van.
A szakadó eső húrjait pengeti
lendülő karom és lábam.
 
 
EGY RÉTRE
 
A vállig érő fűből egyszer csak
nagy, aranyszínű gurigák születtek.
Aztán egy éjjel valaki elgurította őket.
Az új fű bokáig ér, nem tudnak
elbújni benne a szerelmesek.
(Minden ismerős itt, de
minden ismerős idegen. És
a pillanatok egyre rövidebbek.)
 
 
MINDJÁRT, LEBEGVE
 
Akar a fekete özvegyem lenni?
Legyünk forró csókok a máglyán?
Erről is beszélni kell most,
hogy végre ereszkedünk.
Mennyei szellőkhöz nem
illett volna e kérdés.
 
Addig is, amíg megválaszolja,
főzzön valamit nekem,
legalább gondolatban.
Tudom, az éghez közelebb
átszellemültebb voltam, de itt
a földközelben mindenki más.
 
Mindjárt elszaladok pezsgőért,
lebegve, mint a gyertyaláng.
Maga is hallja, ahogy
a boldog enzimek között
fölkacagnak a molekulák?
 
 
KIHÁTRÁLÁS
 
Minden lépésben elalszik valaki,
pedig ágyúszónak
hallom a szívverésem.
És nem tudom se betakarni,
se felébreszteni őket.
 
Nem lehet minden
vértanú boldog,
csak akinek már
valamit felolvastak tőlem.
 
Igen, eretnek vagyok,
és igazam van.
Hitvitában vérzik
az öklöm és a szemhéjam,
pedig maszk van rajtam,
pont olyan, mint az
arc, mely alatta van.
 
 
HALADÉK
 
Mind a zsák mélyén vagyunk,
megy a halál ötven túlórája, míg
zötykölődünk egy hideg platón.
 
Örülj, hogy nem látod a föld
színéről eltörölt táj fölött
lebegő fagyott mosolyt, meg
a holdkóros hóhér kardcsapásait,
ahogy leskalpolja a házakat.
 
És megy tovább, mint egy óra,
amely egyre ijesztőbben ketyeg,
és tudod, hogy halálpontosan jár,
csak azt nem, hogy mennyi az idő,
mert mutatói nincsenek.

Vissza a tetejére