Szolnoki Csanya Zsolt

2002/1 - Tájak és versek2000/4 - Gyermek vagy, Álmot láttam anyám, Naplókísérlet

Gyermek vagy, Álmot láttam anyám, Naplókísérlet

Gyermek vagy

Rejtély és kezdet
a dolgok túlfelén
Hol kimeríthetetlen a csönd
születés
tiszta végtelenje

Csak ez a hófödte lap az
ami lélegzik él
Csak ez az idők mélyéről
felzajló sóhaj
és néhány szivárgó repedés

Honnan jössz hát
és honnan van folytonos
merengéseid gyapja
honnan e hó puha süppedés

Így állsz a félhomályban
Szűrt fényben
távoli fényben állsz
hol hangtalanok a szavak
és érintik mélyén a tengert

virrasztasz figyelsz
hány és hány árnyas
halk suttogás lombosul mélyeden
hány és hány
letűnt nemzetség hangja

mintha egy szüntelen vízesés
vagy a csönd
valahol lüktet
valahogy mégsem
itt                                          itt
a szavak
és hangok közötti résen
illékony folyosók
tűnnek a végtelenbe
álomárnyak
a lélekfény színű lombozatban
gyermek vagy
kezedben
titkok súlytalan kulcsa

 

Álmot láttam anyám

                              hajnalok trónusán

halott margarétát
Hallottam
nevedet jajongták időtlenül
a sugarak halandóságával
megkínzott fák
Álmok
borzalmak bozótosában
bolyongok anyám
átkoktól gyalázva
vágyom fekete városod kulcsát
fájdalmak csillagos celláit
járom a nevedben
hamvadra hanyatlik vérem

látod

Pillangók száraz szárnyával
pördül körben az éj
alszom –
azóta alszom
klinika-hideg fények tűhegyén

 

Naplókísérlet

Hajlongó szél
szótagolt csendjén a ház
Házam e tátongó nyílás
csak szürkülő tér
s a hosszan eltartott éhség jegyei –

Csak ez az ártatlan
havazás hív
Csak ez a méla
hangtalan ritmus
csak ez az ima

hajnalok havasán át
ahol a szavak szelleme moccan
álom és ébrenlét között
egy hangtalan beszéd labirintusa

Valaki virraszt ma velem
Valaki ismétli lélegzetem a csöndben
ahogy egy bármerre-út van
bennem belőlem árad

valami üldöz és hív
ki tudja                                ki tudja
hányadik ház ami a házam
ki tudja hányadik én
hányadik nemlét
közeleg itt
a szavak közepén

Vissza a tetejére