Rékasy Ildikó

2016/2 - Önéletrajz; Elrokontalanodás; Régimódi dalocska; Szeretnék bízni; Gérecz Attila emléke; Szentségtörés?; Ezt álmodtam2015/2 - Egy verseskötet nyomán; In memoriam Gy.; Nincs mit mondanom2015/1 - Levél Eszternek2014/3 - Mindenre jó2014/1 - Emléktárgyak; Kísértés2013/4 - Az álom logikája; Az Arany János utcában; A másik bolygó; Melyikből?2013/1 - Pocak kalandjai2012/3 - Szenti Ernő emlékére2012/2 - Ifjúság, hatvanas évek, kultúra, könyvtár2011/4 - Jelen, Ars poetica, Halottak napján, Csillagtalan?, Várakozás, Anyám mosolya, Holtodiglan, Lakberendezés, Búcsú a nyártól, Égésnyomok, Megint az ősz, Felhőalakzatok, Vadrózsa-tűz, Öt haiku, Kedvenc képem, A talányos papírlap, Kolumbusz tojása, Szülinapi biztató2011/2 - Naplóféle 2.2011/1 - Naplóféle2010/4 - Nyolc limerick2010/3 - Emlékeim Szathmáry Györgyről2010/1 - Kis pszichológia2009/4 - Ami volt; Régi levelek2009/3 - Az esőhöz2009/2 - Eszternek2008/3 - Ha ma szólna, Egy előléptetésről, Királyom, Lear, A Danaidák 2008/2 - Visszafelé, Családi fényképalbum (1998), Egy Szolnokon gyökeret eresztő polgárcsalád dokumentumai2008/1 - Virrasztás, Sziszüphosz, Álomtalan, Hálótársamhoz2007/1 - Volt-e a Kert?2005/4 - Nimfa-dal, Anagramma-vers, Ladik-i dal 2004/4 - Jelentések2004/3 - Isten szeme, Relaxáció2004/1 - Képkompozíció: asztagrakó 1931-ből2003/4 - Költőnő vagy költő?, Lábjegyzet egy előző vershez, Viszontlátás, Lefaragások, Agyonszeretnek, Ec, pec, kimehetsz..., Verset kért az Eső2003/2 - Baj van a filozófiával, Már kismirg2003/1 - Átmenet2002/4 - Hajnali kukkolás, Hódolattal, Kedvenc2002/2 - Párbeszéd2002/1 - Lábujjhegyen, Az utcán, Utcai találkozás2001/3-4 - Karácsony 2000-ben, Visszafelé, Sajátkezűleg, Fiúsítva, Faképnél hagyni2001/3-4 - Berekfürdői élménybeszámoló2000/3 - Oropesa del Mar; Tűzfal; Készülődés; Lámpaoltás után

Naplóféle 2.

A műtét

Tolnak huzatos folyosókon.
Nem érzek, nem gondolkodom,
nincs min és minek is. Ma át-
éltem én is Majtényt, Világost:
itt, aki a fegyvert letette,
kényre-kegyre adja magát.

Egyedül hagynak egy homályos,
üres teremben, míg a vállam
mögött egy árnyék megjelen:
gyöngéd, megnyugtató a hang,
látni nem látom, aki szól –
s minden véget ér hirtelen.


Ébredés után

Nem tudok megfordulni,
beszakad már a hátam,
„hanyatt esett bogár búja ráz”,
a tehetetlen test
csak vergődik esetten,
„kezem-lábam ríva hadonász”;

Attila szépséges
hasonlatára lelve
szeretném úgy átélni, ahogy ő:
a magunk gyötrelmét
gazdagságával együtt:
„mint viharban ezer rózsatő.”


Az őrzőben

Zsúfolt terem, el kell
viselni másokat.
Társaim ők, megismerem
sebük és jellemük.
Nagy jóság, s kicsinyes
gonoszság egyként van jelen.

Egyesek végigsírják
a hosszú éjszakát,
máskor a jajszó is kevés:
hang nélkül, mozdulatlan
tűrik a tűrhetetlent.
Kataton szenvedés.


A gödör

Vaksötét, meredek falú
a gödör, nincs feljárata.
Tapogatod síkos falát.
Mint fekete lyuk csillagtestet,
összezsugorít, elemészt,
minden időt magába ránt.

Nem érzékelsz semmit se abból,
ahogy a hetek, hónapok
telnek, s hogy hova tűnnek el.
Csak azt az egy, a végtelennel
egyenértékű másodpercet:
azt csak, amit túlélni kell.


Az ünnep

Puha fénnyel telnek meg újra,
fénnyel jeleznek a napok:
az ünnep közeleg, mi más?
Kék selymét lobbantja az ég,
rejtélyes tűz lobog a fákban.
Szentlélek-láng, feltámadás.

Ki a halálból visszajött,
gyógyuló sebét tapogatja,
hogy hitet nyerne, mint Tamás.
Tavaszodik. Mily közhelyes.
S mily szakrális. Születni, élni.
Fél valóság, fél látomás.

Vissza a tetejére