Vass Tibornak ajánlom

Mióta csak eszem
tudom, velem van.
Együtt jártunk óvodába, iskolába,
munkahelyünkre, a Mennyei Könnytárba,
és a nagy életbe, világba,
Berekországba.
Szép idők voltak.
Érkezés cókmókásan panziólakba, faházba.
Úszkálás, heverészés napózoló ágyon,
előjoggal perzselődés éjszaka a medencében.
Nap onta fejtágító pogromok.
Gyakori betérés a régi „Fapados”-ba

többé-kevésbé kapados
szibaritmus- és rímfaragókkal,
példának okáért három csabarátommal,
úgymint: Fecske-, Kocsis- és
Csaknekemcsaba (t. i. Vasstibicsaba).
Ő rögtön beirodalmazta
táborissza Berekünket gyönyörű szavaival:
óperen- és rezidenciánkék horgásztó.
Stílusával szemben én sem vagyok
oppenséggel rezisztens.
Mert a költő szókra tesz,
nem lovakra.
De Pocakról nem írhatott

(lásd: Meg nem írható vers).
És évekig így ment ez.
Ám akkor a Sors, aki (tóthul szólva)
pixel Haskóra (és Ildikóra),
összehozott a Hasfelmetszővel
(két szabdalmű élvezete végett). 
Ő hivatásos, nem lelki
ismeretlen, se nem erogáns,
és jól (el) bánt velünk.
 Addig, igazándiból, észre se vettem
szegény kis Pocakot.
Utána meg, igaztalanul,
őt okoltam és utáltam mindenért.
Pszichológus barátném intett:
„Ne tagadd meg tagjaidtól az együttérzést”,
de túlságosan letaglózott a sokk következmény.
Aztán láttam a tévében
egy megindító reklámfilmet.
(A dolgok úgy hatnak rám, hogy
elsírom magam rajtuk.)
Egy szegény Pocak jajve székel,
hány szemre a gazdájának:
„Semmit se mozogsz!
Örökké édességgel tömsz!
Vigyázz Pocakra! Szeresd Pocakot!”
És hát ahogy ott:
Modellt áll pocakilag,
megesik rajta a szívem. Mindig megesik.
Azóta engesz telem, kényez tetem
(nem csak Activiával)!
Elvittem újra Berekfürdőre is.
(Mottó: Szegény Pocak, a táborozáskor.)
És nem is kellett sokkal többet diét áznunk,

mint a berekországgyűlések más rész vevőinek.
Kiskutya, kiscica, plüssmaci helyett
ő a BARÁTOM!
Szép, infandilis kapcsolat!
Kissé szkizofrenetikus.
Mondom neki: Ne bús súly, amiért
kicsit csúnyácska lettél, én szeretlek.
Nem is vagy csúnya: nem ronda kelt tészta,
hanem helyes, kerek kis labda,
s a sebhelyeid minta csillagok.
És mindig együtt vagyunk, abajban is.
Ha simogatom, dorombol (néha dörömböl).
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?
Pocak, Poci-boci, Pockó, Pocó, Pocok!
Az vagy nekem, mi mezőnek pocok.
Kin ő (Pocak) csak elmosolyodék.