Rékasy Ildikó

2016/2 - Önéletrajz; Elrokontalanodás; Régimódi dalocska; Szeretnék bízni; Gérecz Attila emléke; Szentségtörés?; Ezt álmodtam2015/2 - Egy verseskötet nyomán; In memoriam Gy.; Nincs mit mondanom2015/1 - Levél Eszternek2014/3 - Mindenre jó2014/1 - Emléktárgyak; Kísértés2013/4 - Az álom logikája; Az Arany János utcában; A másik bolygó; Melyikből?2013/1 - Pocak kalandjai2012/3 - Szenti Ernő emlékére2012/2 - Ifjúság, hatvanas évek, kultúra, könyvtár2011/4 - Jelen, Ars poetica, Halottak napján, Csillagtalan?, Várakozás, Anyám mosolya, Holtodiglan, Lakberendezés, Búcsú a nyártól, Égésnyomok, Megint az ősz, Felhőalakzatok, Vadrózsa-tűz, Öt haiku, Kedvenc képem, A talányos papírlap, Kolumbusz tojása, Szülinapi biztató2011/2 - Naplóféle 2.2011/1 - Naplóféle2010/4 - Nyolc limerick2010/3 - Emlékeim Szathmáry Györgyről2010/1 - Kis pszichológia2009/4 - Ami volt; Régi levelek2009/3 - Az esőhöz2009/2 - Eszternek2008/3 - Ha ma szólna, Egy előléptetésről, Királyom, Lear, A Danaidák 2008/2 - Visszafelé, Családi fényképalbum (1998), Egy Szolnokon gyökeret eresztő polgárcsalád dokumentumai2008/1 - Virrasztás, Sziszüphosz, Álomtalan, Hálótársamhoz2007/1 - Volt-e a Kert?2005/4 - Nimfa-dal, Anagramma-vers, Ladik-i dal 2004/4 - Jelentések2004/3 - Isten szeme, Relaxáció2004/1 - Képkompozíció: asztagrakó 1931-ből2003/4 - Költőnő vagy költő?, Lábjegyzet egy előző vershez, Viszontlátás, Lefaragások, Agyonszeretnek, Ec, pec, kimehetsz..., Verset kért az Eső2003/2 - Baj van a filozófiával, Már kismirg2003/1 - Átmenet2002/4 - Hajnali kukkolás, Hódolattal, Kedvenc2002/2 - Párbeszéd2002/1 - Lábujjhegyen, Az utcán, Utcai találkozás2001/3-4 - Karácsony 2000-ben, Visszafelé, Sajátkezűleg, Fiúsítva, Faképnél hagyni2001/3-4 - Berekfürdői élménybeszámoló2000/3 - Oropesa del Mar; Tűzfal; Készülődés; Lámpaoltás után

Emléktárgyak; Kísértés

 

 

Emléktárgyak

A tárgyak, papírok halomba gyűlnek,
kényszeresen pakolok, keresem a helyüket,
majd kétségbeesetten keresem őket;
az őrülésig izgatom magam,
s fontos dolgokat mulasztok el,
mert ellenállhatatlan, sürgős késztetésből
felforgatom a lakást egy levélért, egy kesztyűért;
borzasztó ez, tárgyi emlékeknek kiszolgáltatva élni,
könnyebbség lenne mindtől megszabadulni már,
de úgy aggaszt a sorsuk, majdnem úgy,
mint az eleven lényeké, hiszen
őket jelentik, akik voltak, s már nincsenek;
a hiány ilyen hatalmassá növeszti
múlt jelenlétük minden apró nyomát
a túlélő szívében?, míg valóságos
létük az egykori jelenben: mint a levegő,
belélegzése észrevétlen?


Kísértés

Tízéves koromban, iskolai szünet volt, nyár,
beletemetkeztem egy könyvbe,
s minden más megszűnt körülöttem, bennem,
életre szóló találkozás volt ez
egy elragadó másik világgal: beavatás.
Már csak a megrendülésre emlékszem,
a könyv tartalmára alig,
de élesen, mint egy filmet, látom,
bár tudatosan nem érzékeltem akkor,
ahogy a forró, késő délelőtti napsütésben
az orgonabokor árnyékában kucorgok egy sámlin,
lepattogzott róla a festék,
szorosan a kerítés mellett
magasodik a két szál jegenye,
öt lépcsőfok vezet a veranda üvegajtajához;
még a tyúkok kárálását is hallom
a baromfiólnak használt fáskamra felől.
Jelképessé nőtt mára ez a környezet,
első szolnoki, rég lebontott házunk udvara:
akkor, ott fedeztem fel mindenkori búvóhelyemet,
titkos remetelakomat,
ott történtek ezután a legfontosabb dolgok,
s történnek ma is.
Együtt azokkal, akik egykor voltak,
itt élnek tovább ők is, akik sohase voltak,
mégis élőbbek, elevenebbek bárkinél,
meghitt, közeli ismerősök:
Margarita kibomló hajjal
repül a moszkvai háztetők felett,
látom Matildot hintóban ülni,
ölében Julien levágott fejével,
és mind a többiek,
regények, versek, álmok hősei,
drága kísértetek. Kísértenek is egyre,
maradjak már mindörökre velük,
és engem úgy vonz, amitől rettegek mégis:
vágyom rá, s a szívem elfehéredik.

Vissza a tetejére