Rékasy Ildikó

2016/2 - Önéletrajz; Elrokontalanodás; Régimódi dalocska; Szeretnék bízni; Gérecz Attila emléke; Szentségtörés?; Ezt álmodtam2015/2 - Egy verseskötet nyomán; In memoriam Gy.; Nincs mit mondanom2015/1 - Levél Eszternek2014/3 - Mindenre jó2014/1 - Emléktárgyak; Kísértés2013/4 - Az álom logikája; Az Arany János utcában; A másik bolygó; Melyikből?2013/1 - Pocak kalandjai2012/3 - Szenti Ernő emlékére2012/2 - Ifjúság, hatvanas évek, kultúra, könyvtár2011/4 - Jelen, Ars poetica, Halottak napján, Csillagtalan?, Várakozás, Anyám mosolya, Holtodiglan, Lakberendezés, Búcsú a nyártól, Égésnyomok, Megint az ősz, Felhőalakzatok, Vadrózsa-tűz, Öt haiku, Kedvenc képem, A talányos papírlap, Kolumbusz tojása, Szülinapi biztató2011/2 - Naplóféle 2.2011/1 - Naplóféle2010/4 - Nyolc limerick2010/3 - Emlékeim Szathmáry Györgyről2010/1 - Kis pszichológia2009/4 - Ami volt; Régi levelek2009/3 - Az esőhöz2009/2 - Eszternek2008/3 - Ha ma szólna, Egy előléptetésről, Királyom, Lear, A Danaidák 2008/2 - Visszafelé, Családi fényképalbum (1998), Egy Szolnokon gyökeret eresztő polgárcsalád dokumentumai2008/1 - Virrasztás, Sziszüphosz, Álomtalan, Hálótársamhoz2007/1 - Volt-e a Kert?2005/4 - Nimfa-dal, Anagramma-vers, Ladik-i dal 2004/4 - Jelentések2004/3 - Isten szeme, Relaxáció2004/1 - Képkompozíció: asztagrakó 1931-ből2003/4 - Költőnő vagy költő?, Lábjegyzet egy előző vershez, Viszontlátás, Lefaragások, Agyonszeretnek, Ec, pec, kimehetsz..., Verset kért az Eső2003/2 - Baj van a filozófiával, Már kismirg2003/1 - Átmenet2002/4 - Hajnali kukkolás, Hódolattal, Kedvenc2002/2 - Párbeszéd2002/1 - Lábujjhegyen, Az utcán, Utcai találkozás2001/3-4 - Karácsony 2000-ben, Visszafelé, Sajátkezűleg, Fiúsítva, Faképnél hagyni2001/3-4 - Berekfürdői élménybeszámoló2000/3 - Oropesa del Mar; Tűzfal; Készülődés; Lámpaoltás után

Egy verseskötet nyomán; In memoriam Gy.; Nincs mit mondanom

 

 

Egy verseskötet nyomán    
                           

Borbély Szilárdot olvasva

                                                              
Az Alexanderplatzon én is jártam. Laktam
a nevezetes toronyszállóban pár napig.
Turistaút volt, nyolcvankilencben, a fal
utolsó óráiban. Nem sok benyomás
őrződött meg. Leginkább a múzeumok,
s hogy aznap járt ott Gorbacsov. És az ok nélküli,
de érthető szorongás a barátságtalan,
félelmetes hírű ellenőrző ponton, amikor
néhány órára átlátogattunk „Nyugatra” is.

Sokkal elevenebb bennem az ő verseiből
kibontakozó, talán tíz évvel későbbi kép.
A havas-esős, ködös, téli éjszakai Berlin
vendégmunkásaival, hajléktalanjaival,
a füvező, kéregető fiúkkal. A mozgalmas,
karácsonyra készülő, kivilágított város,
a frakkos, hófehér sálas orosz énekes a téren,
s az oszlop aranyozott angyalszobrát idéző
néger prostituált. Az opálos berlini ég
fel-, leszálló repülőgépek villogó fényeivel.
Oly valóságos és álomszerű egyszersmind az egész!
S oly szívszorítóan ismerős a magányosan
őgyelgő férfi alakja: Hamlet Berlinben.

                       

 

In memoriam Gy.


Hajnaltájban
néha másik szobában
ébredek, másik ágyban.

Szorosan a szélén fekszem,
hogy fekve elérhessem
a telefont.

Felülni percekig tart.
Fáj minden mozdulat.
Körém gyűrték a paplant.

Kisasztalon
felszeletelt gyümölcs, kenyér
s kihűlt teám.

Megkérdezem,
ha rám nyit valaki,
reggel van-e, vagy délután?

Hangosan szól
éjjel-nappal a rádió,
így alszom, belehallgatok.
 
S találgatom:
vajon mit álmodom?
Mire gondolhatok?

 

 

Nincs mit mondanom


A gesztenyefák fehér gyertyái. Hol
futnak a felhők, hol mozdulatlanok.
Máskülönben egyformák a napok.
A tavasz csupa szemrehányás.

Rügyek: lüktető, friss sebek,
felfakadó színek. De mást:
azt a nagy fehér havazást
látom, ami elvitt magával.

Volt a mostaninál betegebb a testem.
A lélek betegsége rosszabb,
kudarcra, örök feladásra szoktat.
Ez a meccs elveszett, tudom.

Ha látok egy kisgyermeket:
meghal egyszer ő is. Ezt gondolom.
Ez az első gondolatom,
s igen, ez borzasztó dolog.

Úgy szeretnék beszélni Veletek.
Halottaikkal sokan beszélgetnek.
De aztán: nincs mit mondanom Nektek.
Ti éltek, s mintha én volnék halott.

Vissza a tetejére