Rékasy Ildikó

2016/2 - Önéletrajz; Elrokontalanodás; Régimódi dalocska; Szeretnék bízni; Gérecz Attila emléke; Szentségtörés?; Ezt álmodtam2015/2 - Egy verseskötet nyomán; In memoriam Gy.; Nincs mit mondanom2015/1 - Levél Eszternek2014/3 - Mindenre jó2014/1 - Emléktárgyak; Kísértés2013/4 - Az álom logikája; Az Arany János utcában; A másik bolygó; Melyikből?2013/1 - Pocak kalandjai2012/3 - Szenti Ernő emlékére2012/2 - Ifjúság, hatvanas évek, kultúra, könyvtár2011/4 - Jelen, Ars poetica, Halottak napján, Csillagtalan?, Várakozás, Anyám mosolya, Holtodiglan, Lakberendezés, Búcsú a nyártól, Égésnyomok, Megint az ősz, Felhőalakzatok, Vadrózsa-tűz, Öt haiku, Kedvenc képem, A talányos papírlap, Kolumbusz tojása, Szülinapi biztató2011/2 - Naplóféle 2.2011/1 - Naplóféle2010/4 - Nyolc limerick2010/3 - Emlékeim Szathmáry Györgyről2010/1 - Kis pszichológia2009/4 - Ami volt; Régi levelek2009/3 - Az esőhöz2009/2 - Eszternek2008/3 - Ha ma szólna, Egy előléptetésről, Királyom, Lear, A Danaidák 2008/2 - Visszafelé, Családi fényképalbum (1998), Egy Szolnokon gyökeret eresztő polgárcsalád dokumentumai2008/1 - Virrasztás, Sziszüphosz, Álomtalan, Hálótársamhoz2007/1 - Volt-e a Kert?2005/4 - Nimfa-dal, Anagramma-vers, Ladik-i dal 2004/4 - Jelentések2004/3 - Isten szeme, Relaxáció2004/1 - Képkompozíció: asztagrakó 1931-ből2003/4 - Költőnő vagy költő?, Lábjegyzet egy előző vershez, Viszontlátás, Lefaragások, Agyonszeretnek, Ec, pec, kimehetsz..., Verset kért az Eső2003/2 - Baj van a filozófiával, Már kismirg2003/1 - Átmenet2002/4 - Hajnali kukkolás, Hódolattal, Kedvenc2002/2 - Párbeszéd2002/1 - Lábujjhegyen, Az utcán, Utcai találkozás2001/3-4 - Karácsony 2000-ben, Visszafelé, Sajátkezűleg, Fiúsítva, Faképnél hagyni2001/3-4 - Berekfürdői élménybeszámoló2000/3 - Oropesa del Mar; Tűzfal; Készülődés; Lámpaoltás után

Karácsony 2000-ben, Visszafelé, Sajátkezűleg, Fiúsítva, Faképnél hagyni

Karácsony 2000-ben

Épp hogy vége a nyárnak, s már újból a karácsony!
Feldíszítve a fácskám, égnek rajta a gyertyák.
Ablakomon túloldali fények s a benti tükörkép
kettős gyöngysora villog. Hó nem esett az idén, de
holdas, tiszta az este. Betölti Vivaldi zenéje.
Gyermeki képzeletünket idézik vissza a hangok:
angyalok úsznak a légben ezüstös hangszereikkel;
mint Chagall hegedűsét, látom, ahogy muzsikálnak.
Megszervezve az ünnep; bájgli, meleg szoba, jó könyv;
kedves szellemeimmel boldogan elvagyok én itt!
Betlehem égboltján ezelőtt épp kétezer évvel
gyúlt ki a csillag: tán jobban szívünkbe világít
ily rendkívüli esten. Béke velünk Uram, áldd meg
mindnyájunk örömét, s szárítsd fel a könnyeket, ámen!

 

Visszafelé

Egy hajlott lábú varróasztalka, két bronz-
szobrocska, néhány ezüst és porcelán tárgy,
s az empire-óra (mását egy berni múzeumban láttam):
elillant idők üzenetével ők
a könyveim testvérei. Hogy mit susognak
estefelé, ha elnémult a ház,
s befelé hallgatózik a csend, jó volna tudni.
Jó volna egyszerűen fellapozni
a régi, jól megőrzött titkokat.
Benyitni elfelejtett otthonokba,
megismerni a nagyanyám nagyanyját.
A könyvek, ha felütjük, mindannyiunkhoz szólnak;
e tárgyak közölnivalója egyedül engem illet -
s csupa találgatás.
Tulajdonosaik tán egymást sem ismerték.
Kapcsolatuk, hogy hozzám mindegyiküknek köze van.
Szeretek néhanapján eljátszani a gondolattal,
hogy itt és most, nálam: barátságok születnek,
talán regények is, míg visszafelé szövődik a múlt.
Egy ükapám virágcsokorral kedveskedik egy szépanyámnak,
s a porosz freiherr jó egyetértésben
kvaterkázik a csongrádi szűcsmesterrel.
Megfordul az idő, visszafelé suhannak az évek,
s én, az ősanya, csupa szeretetre-
méltó halottat hozok a világra.

 

Sajátkezűleg

Ahogy alább ereszkedik
a nap az égen
a vérszívók szomjas hada
is készenlétben
úgy tűnik engem marva mind
csak jót tapasztal
hát ablakrést ragasztgatok
leukoplaszttal
hiányzik itt a férfikéz
s a leleményes
férfiúi elgondolás
méltó a kézhez
randevútól önerejű
bütykölgetésig
kalandokat „egy szeg miatt”
átéltem én is
de hol maradt a diadal
(ha nem találka)
eltört kilazult leszakadt
minden hiába
halmoztalak becsültelek
sok drága kincset
ó kalapács csavarhúzó
fogó segíts meg!

 

Fiúsítva

Háztartásvezetésből vizsgát, hála az Úrnak,
nem kellett tennem, kikerültem a csúnya szekundát.
Két deci forró víz, majd zutty bele gombalevespor,
fél pár virsli utána kenyérrel, s kész az ebédem.
Főzni, bekapni meg elmosogatni: ez összesen öt perc,
vagy mondjuk tizenöt? Kár ráfordítani többet!
Jól van ez így, legföljebb annyi miatta a gondom,
hogy mind főzni tanítgat, nő, sőt férfi, ki ismer.
Kedvük rontani mégse szeretném, hallgatom inkább,
jószerivel noha fel se fogom, mint készül a mártás
extrafinom pecsenyéhez, vagy mi a titka a pörcnek,
s gurmanok ínyét csiklandó süteménynek, amíg nem
jelzi a gyomrom: meg tudná épp szokni a jót is.
Drága barátnők, bátran hívjatok el vacsorára!
Csokrot, márkás bort viszek, s nem hervad le a számról
majd a dicséret, mintha csak elmés férfigavallér
ülne az asztalnál. S én kérdek rá a receptre!

 

Faképnél hagyni

Belakni néhány hétig
egy idegen szobát,
kicsit, de barátságosat,
kevés holmidnak
helyet keresni,
az olvasólámpánál
másképpen elhelyezkedni,
első nap elalvás előtt
megszámolni a sarkokat,
aztán hadd jöjjön a sötét;
ha reggel széthúzod a függönyt,
mögötte vadonatúj utcakép.

Nem tervezni előre
kipipálni való
látnivalókat, se mást,
sodródni ismeretlenekkel,
könnyű szívvel lerakni egyszer
a nyűgös poggyászt,
a megszokást,
ellazulni, megszabadulni
mindentől és mihamarabb;
egy alkalmas saroknál
hirtelen befordulni,
s faképnél hagyni magadat.

Vissza a tetejére