Rékasy Ildikó

2016/2 - Önéletrajz; Elrokontalanodás; Régimódi dalocska; Szeretnék bízni; Gérecz Attila emléke; Szentségtörés?; Ezt álmodtam2015/2 - Egy verseskötet nyomán; In memoriam Gy.; Nincs mit mondanom2015/1 - Levél Eszternek2014/3 - Mindenre jó2014/1 - Emléktárgyak; Kísértés2013/4 - Az álom logikája; Az Arany János utcában; A másik bolygó; Melyikből?2013/1 - Pocak kalandjai2012/3 - Szenti Ernő emlékére2012/2 - Ifjúság, hatvanas évek, kultúra, könyvtár2011/4 - Jelen, Ars poetica, Halottak napján, Csillagtalan?, Várakozás, Anyám mosolya, Holtodiglan, Lakberendezés, Búcsú a nyártól, Égésnyomok, Megint az ősz, Felhőalakzatok, Vadrózsa-tűz, Öt haiku, Kedvenc képem, A talányos papírlap, Kolumbusz tojása, Szülinapi biztató2011/2 - Naplóféle 2.2011/1 - Naplóféle2010/4 - Nyolc limerick2010/3 - Emlékeim Szathmáry Györgyről2010/1 - Kis pszichológia2009/4 - Ami volt; Régi levelek2009/3 - Az esőhöz2009/2 - Eszternek2008/3 - Ha ma szólna, Egy előléptetésről, Királyom, Lear, A Danaidák 2008/2 - Visszafelé, Családi fényképalbum (1998), Egy Szolnokon gyökeret eresztő polgárcsalád dokumentumai2008/1 - Virrasztás, Sziszüphosz, Álomtalan, Hálótársamhoz2007/1 - Volt-e a Kert?2005/4 - Nimfa-dal, Anagramma-vers, Ladik-i dal 2004/4 - Jelentések2004/3 - Isten szeme, Relaxáció2004/1 - Képkompozíció: asztagrakó 1931-ből2003/4 - Költőnő vagy költő?, Lábjegyzet egy előző vershez, Viszontlátás, Lefaragások, Agyonszeretnek, Ec, pec, kimehetsz..., Verset kért az Eső2003/2 - Baj van a filozófiával, Már kismirg2003/1 - Átmenet2002/4 - Hajnali kukkolás, Hódolattal, Kedvenc2002/2 - Párbeszéd2002/1 - Lábujjhegyen, Az utcán, Utcai találkozás2001/3-4 - Karácsony 2000-ben, Visszafelé, Sajátkezűleg, Fiúsítva, Faképnél hagyni2001/3-4 - Berekfürdői élménybeszámoló2000/3 - Oropesa del Mar; Tűzfal; Készülődés; Lámpaoltás után

Berekfürdői élménybeszámoló

Elbűvölt már az első benyomás:
tarkálló esernyők alatt,
a gőzölgő vízbe nyakig merülve
nők, férfiak, egész csapat;
fecsegnek mindenféle nyelven -
az eső meg szakad.

Hát, haza senki sem szaladt.
A cudar idővel én is dacoltam,
még a hideg vízben is úsztam.
De azért fölöttébb jó néven vettük,
ha fényes orcáját kegyesen
felénk fordította néha a nap.

Verset biz’ én ott egy sort se írtam.
Annyi mást lehetett csinálni:
a kis tó környékét bejárni,
olvasni a kollégák műveit,
a vízben ázni megint és megint,
 este, reggel, ebéd utántól;
a sok jó programról nem is beszélve
s a fénypontról: a szüreti bálról.

A strandfürdő bejáratánál
néztük a pompás felvonulást.
Hatlovas hintón tarkaruhás
lányok, egy másikon zsinóros mezben
feszít maga a polgármester,
oldalán színes rokolyában,
pártát illesztve a fejére
duci, mosolygós felesége,
és legvégül prüszkölő mének
hátán ostorpattogtató,
lobogó ingujjú legények.

A kopjafánál állt meg a menet,
ahol a szabadtéri műsorokhoz
már összegyűltek az emberek.
Láttunk lovasbemutatót,
gólyalábas maszkosokat,
és este a bálon, a nyitótáncnál
szépséges, fiatal táncosokat.

Nem vallottak szégyent a „civilek” se.
Gyűltek a párok középen egyre:
ha úgy jött ki, leány a leánnyal,
ősz öregek az unokákkal,
s a csárdást soha meg nem unták.

Hát, igen - gondoltam - ez a Nagykunság.
Hol látni még ilyet, amit ma itt:
a rezgést járják, az igazit!
A lelkes hangulat elsodort,
rúgtam boldogan én is a port.

Vissza a tetejére