Rékasy Ildikó

2016/2 - Önéletrajz; Elrokontalanodás; Régimódi dalocska; Szeretnék bízni; Gérecz Attila emléke; Szentségtörés?; Ezt álmodtam2015/2 - Egy verseskötet nyomán; In memoriam Gy.; Nincs mit mondanom2015/1 - Levél Eszternek2014/3 - Mindenre jó2014/1 - Emléktárgyak; Kísértés2013/4 - Az álom logikája; Az Arany János utcában; A másik bolygó; Melyikből?2013/1 - Pocak kalandjai2012/3 - Szenti Ernő emlékére2012/2 - Ifjúság, hatvanas évek, kultúra, könyvtár2011/4 - Jelen, Ars poetica, Halottak napján, Csillagtalan?, Várakozás, Anyám mosolya, Holtodiglan, Lakberendezés, Búcsú a nyártól, Égésnyomok, Megint az ősz, Felhőalakzatok, Vadrózsa-tűz, Öt haiku, Kedvenc képem, A talányos papírlap, Kolumbusz tojása, Szülinapi biztató2011/2 - Naplóféle 2.2011/1 - Naplóféle2010/4 - Nyolc limerick2010/3 - Emlékeim Szathmáry Györgyről2010/1 - Kis pszichológia2009/4 - Ami volt; Régi levelek2009/3 - Az esőhöz2009/2 - Eszternek2008/3 - Ha ma szólna, Egy előléptetésről, Királyom, Lear, A Danaidák 2008/2 - Visszafelé, Családi fényképalbum (1998), Egy Szolnokon gyökeret eresztő polgárcsalád dokumentumai2008/1 - Virrasztás, Sziszüphosz, Álomtalan, Hálótársamhoz2007/1 - Volt-e a Kert?2005/4 - Nimfa-dal, Anagramma-vers, Ladik-i dal 2004/4 - Jelentések2004/3 - Isten szeme, Relaxáció2004/1 - Képkompozíció: asztagrakó 1931-ből2003/4 - Költőnő vagy költő?, Lábjegyzet egy előző vershez, Viszontlátás, Lefaragások, Agyonszeretnek, Ec, pec, kimehetsz..., Verset kért az Eső2003/2 - Baj van a filozófiával, Már kismirg2003/1 - Átmenet2002/4 - Hajnali kukkolás, Hódolattal, Kedvenc2002/2 - Párbeszéd2002/1 - Lábujjhegyen, Az utcán, Utcai találkozás2001/3-4 - Karácsony 2000-ben, Visszafelé, Sajátkezűleg, Fiúsítva, Faképnél hagyni2001/3-4 - Berekfürdői élménybeszámoló2000/3 - Oropesa del Mar; Tűzfal; Készülődés; Lámpaoltás után

Költőnő vagy költő?, Lábjegyzet egy előző vershez, Viszontlátás, Lefaragások, Agyonszeretnek, Ec, pec, kimehetsz..., Verset kért az Eső

Költőnő vagy költő?

Nem mindegy-e (ha Ön nő),
hogy költőnő vagy költő?

Mindkettőnek szabad már,
mitől hideg szaladgál

a prűd háton, s ha téma
és stílus (mint a véna)

független a nemektől:
egy balítélet megdől.

Női mivolta mégse
mindegy. Személyisége

része: s kimondva sem kell,
hogy bármi mást jelentsen.

 

Lábjegyzet egy előző vershez

És mégis, költőnőnek
nehezebb, mint költőnek.

Ahogy szállnak az évek,
gyűlnek a nehézségek.

Nehogy kinevessék: a
szerelem tabu-téma,

de - kivált, ha nem szexel –
csúfolódik a szexszel.

A flörtökről letett már,
hát versekkel kokettál.

 

Viszontlátás

Ő volt az, akit mind imádtunk:
„Casanova”, latintanárunk.

Férfias charme-ja tudatában
némi gyöngéd iróniával

kezelt s tüzelt, kis pitymallókat;
élvezte, szemmel láthatólag.

Megpillantva, reflexszerűen
dobbant meg rég lehiggadt szívem,

bár csalódottan vettem észre,
hogy - legalábbis ránézésre -

többé Ő se kakas, se kandúr.
Hja, kérem: tempora mutantur!

Ez ellen nem hat semmi szérum;
mint tudjuk: „Tepmus edax rerum”.

 

Lefaragások

Mikor az Úr
új világot teremtett,
a büdzséből, biz’
nem mindenre tellett.

Míg Évának
nagy feneket kerített,
Ádám apánknak
bosszúsan beintett.

Elég az ott,
s ne érje szó a portát:
hordja csak fenn,
ha nem megy más, az orrát.

 

Agyonszeretnek

Megszabadulni tőlük, olykor:
mint gidának farkasgyomorból.
Bárhogy is, az emésztőnedvek
ürülék-sorssal fenyegetnek.

 

Ec, pec, kimehetsz...

„Volt egy brillős, a csuszbugó
Gimbelt és gált távlengibe.
Minden mimicre purrogó
Mómája ingibe.”

(Lewis Carroll: Szajkóhukky.
Ford. Weöres Sándor)

„Ec, pec, kimehetsz,
holnapután bejöhetsz.”

(Gyermekmondóka)

Élt egy legény, afféle gyáva
mómája-asszony katonája.
Az ágyba’ sem volt éppen brill hős,
csak gimbelt és gált, mint egy brillős.

Amikor hölgye, úgy nagyjából,
kiimádkozta a gatyából,
gondolta: lelép a klotyóra
(nesze neked, szép pásztoróra).

Hozzá is fogott kunyerálni:
- Kimennék most, kincsem, brunyálni.
- Mire való ez a sok kec-mec?
Ha megbasztál, kimehetsz, ec, pec!

 

Verset kért az Eső

Ma korán felriadtam,
a hajnal épp kigyúlt,
s rezes hangon rikoltott
három kukurikút

egy szomszédos kakas
(itt élhet valahol
az egyik Zagyva-parti
kis tanyaudvaron),

épp csak hármat rikoltott,
mint illendő szokás,
s azonnal érces válasz
zendült: a horkolás

(vékonyak a falak);
bedugtam a fülem
jóféle svéd vattával,
kéznél van szüntelen,

de felpiszkálta bennem
immár az ihletet
ez a kétféle hang, s így
nyugodni nem lehet,

eszembe jut az Eső,
meg ez, meg az, s tudom,
sarkantyúzni muszáj
kedves Pegazusom,

leülök hát a géphez –
ülnék bizony, ha volna:
jobb híján így vetettem
magvas versem papírra.

Vissza a tetejére