Rigó Béla

2008/1 - Az én József Attila-versem2006/3 - Utópia2006/2 - Gondolatjel2005/1 - Az Ördöggolyó rétegei2002/3 - Pusztinában2001/2 - Mesebeszéd

Pusztinában

Egymásnak háttal két keresztfán
két Krisztust láthat itt a nép
misére gyülekezve... Ez tán
szimbolikus is némiképp.

Két nyelv között bujkál a csángó,
amíg csak nem lesz majd román;
ezért figyelik két irányból
a templomtéri Golgotán.

Benn a misén idegen ének.
Káromlás lenne a magyar.
Csak hát nem értik így a vének,
végül az Isten mit akar.

Ők bűnösök, gyónnának érte...
De ha az Isten is süket,
ki tudja, hogy mivégre mérte
fejükre büntetésüket.

Az ő pokluk e törpe Bábel.
Korhadó nyelvük stigma, seb.
Lehet ártatlan birka Ábel,
Ha Káin életképesebb.

Rendőr, tanító, pap nem értik
őket... vagy egyik se meri.
Imádkozhatnak rogyva térdig...
Két Krisztus egymást figyeli.

Itt fél az Úr, lapít a pápa.
Csángó nem ember, pária!
Pusztinába nem jöhet át a
Csíksomlyói Szűz Mária,

csángó se megy búcsúba hozzá
pünkösdkor, zászlót hogyha varr,
nem szentelik fel, elkobozzák,
szűzanyja is gyanús magyar,

mióta nem Pilátus nyelvén
kéri, hogy segítsen neki...
nyáját - új akolba terelvén –
ügyes pásztor nem engedi

elcsángálni... Hát minden jól van,
ahogy van, és ez nem kevés;
magyarul otthon: ágyban, ólban,
s eladható a szenvedés

faragva, szőve, eltakarják
a kínt a díszek, díszletek...
Két Krisztus széttárja a karját:
itt minden elvégeztetett.

Vissza a tetejére