Bistey András

2023/2 - Lapok egy családi legendáriumból2023/1 - Novellák, tárcák, esszék, jelenet (Bajnai Zsolt: Csálé képek)2020/2 - Malaccal teljes? (Spiró György: Malaccal teljes éveink)2017/3 - Jász adomák2016/3 - Csoportból falka (Závada Pál: Egy piaci nap) 2016/2 - A gyökértelenség és az önkeresés regénye – Márton Evelin: Szalamandrák éjszakái 2016/1 - A hely, ahol élünk2015/1 - Egy megíratlan regény „regénye” (Kertész Imre: A végső kocsma) 2014/4 - Erdélyről – másképp (Kőrössi P. József: A magyar kártya. Beszélgetés Markó Bélával) 2014/1 - Szabadulás az ördöggolyóból (Szepes Erika: Az ördöggolyó ajándéka)2013/4 - A kápolna2013/2 - A Maldív-szigetek2013/1 - Egy életen át írott könyv – Rubin Szilárd: Aprószentek 2012/4 - Mûfajteremtõ könyv (Lator László: A megmaradt világ)2012/2 - Őszinte napló különös esztendőkről (Kertész Imre: Mentés másként)2012/1 - Végállomás, A Tisza, Hideg van2011/3 - Amikor még háziúr voltam...2011/3 - Mi újság?2010/4 - A vállalkozó2010/1 - Vállalati vacsora2008/2 - A szabadító2007/3 - A Kisasszonyok tanyája2005/2 - Az első Barbaricum-könyv2005/1 - A 20. század, ahogy Tabák Lajos megörökítette2003/2 - Azok a bolond ősök2002/3 - Szicíliai esküvő2000/1 - Természetes deviancia

Végállomás, A Tisza, Hideg van

Végállomás

 

Az autóbusz begördült a végállomásra.

– Végállomás! – kiáltotta a kalauz.

Mindenki leszállt, egy utas kivételével.

– Végállomás! – kiáltotta újra a kalauz. – Tessék leszállni!

Az utas előre jött.

– Elnéztem a megállót – mondta. – Előbb kellett volna leszállnom. De a busz úgyis rögtön indul vissza.

– Végállomás! – kiáltotta a kalauz. – Tessék leszállni!

– Miért szálljak le, ha úgyis azonnal fölszállnék? – mondta az utas csodálkozva.

Közben néhányan már fölszálltak a megállóban várakozók közül.

– Végállomás! – kiáltotta a kalauz. – Tessék leszállni!

– Na, jó – mondta az utas mosolyogva. – Akkor itt leszállok, és a másik ajtón föl…

– Az első ajtónál nem lehet, kérem! – mondta a kalauz. – Leszállásra a hátsó ajtókat tessék igénybe venni!

Az utas leszállt a második ajtónál, azután fölszállt az elsőnél. Az indulásra várakozó utasok némán néztek maguk elé.

– A bérletet kérem felmutatni! – mondta a kalauz.

Az utas felmutatta a bérletét, azután záródtak az ajtók, és a busz elindult visszafelé.

 

A Tisza

 

– A Tisza – mondta a férfi.

– Ön téved – válaszolta egy másik, aki a közelében állt, és hallotta a szavait. – Ez a Zagyva.

– A Tisza.

– Nem, kérem. Ez a Zagyva. Ön bizonyára nem idevalósi, azért hiszi, hogy ez a kis patak a Tisza.

– Helybéli vagyok – felelte a másik.

– Akkor tudnia kell, hogy ez a Zagyva.

– Nagyon jól tudom, hogy ez a Zagyva. Negyven éve élek a városban.

– Akkor miért mondta, hogy ez a Tisza?

– Nem azt mondtam, hogy ez a Tisza, csak azt, hogy „a Tisza”.

– De miért mondja a Zagyva partján, hogy „a Tisza”?

– Miért ne mondhatnám a Zagyva partján, hogy „a Tisza”? Ki tilthatja ezt meg nekem? Nincs jogom azt mondani? Talán az országgyűlés olyan törvényt hozott, hogy a Zagyva partján nem lehet kiejteni ezt a két szót, hogy „a Tisza”?

– Ha ön a Zagyva partján azt mondja, hogy „a Tisza”, mások azt hihetik, hogy ez a kis semmi patak a Tisza, holott a Tisza sokkal nagyobb.

– Nem érdekel, hogy mások mit hisznek.

– Ez nem egészen így van, uram! Esetleg olyan ember áll ön mellett, aki nem idevalósi, és azt hiheti, hogy ez a Tisza. Vagyis félrevezet másokat.

– Csak halkan mondtam, hogy „a Tisza”. Véletlenül hallotta meg.

– De meghallottam! És ha idegen lennék ebben a városban, most azt hinném, hogy ez a Tisza, holott ez a Zagyva. Félrevezetett volna.

– Nem akartam félrevezetni.

– Akkor miért mondta, hogy „a Tisza”? Mi volt a hátsó szándéka?

– Nem volt hátsó szándékom.

A másik összevonta a szemöldökét.

– Mi nem szeretjük az olyan embereket, akik bármilyen okból azt mondják a Zagyva partján, hogy „a Tisza”.

– Ugyan már! – felelte a férfi, azután sietve elment, de néhányszor azért óvatosan visszanézett.

 

 

Hideg van

 

A vendég fázott a szállodai szobájában. Egy darabig tűrte, de hiába vett föl két zoknit és két pulóvert, még mindig fázott. Lement hát az előcsarnokba, és megkereste a recepcióst.

– A tizenhetesben hideg van – mondta. – Csináljanak valamit, hogy melegebb legyen.

– Hideg van? – kérdezett vissza a recepciós őszinte megdöbbenéssel. – Az lehetetlen!

– Onnan jövök – felelte a vendég. – Biztosíthatom, hogy nagyon hideg van.

– Nemrég volt ott az igazgató úr, személyesen ellenőrizte a szobát, és mindent rendben talált.

– Ismétlem, a szobában nagyon hideg van.

– Megmérte hőmérővel? – kérdezte a recepciós.

– Nem.

– Na, látja, kérem! Akkor honnan tudja, hogy a szobában hideg van?

– Onnan, hogy fázom.

– Hátha az ön hőháztartása nem megfelelő. Esetleg beteg, azért érzi hidegnek a szobát.

– Makkegészséges vagyok, legalábbis egyelőre, és a hőháztartásommal nincs gond. Ismétlem: a szobában hideg van.

– Talán a trópusokról érkezett a kedves vendég? Ott szokott hozzá a nagy meleghez, és most az itteni normális hőmérsékletet is hidegnek érzi?

– Nem a trópusokról érkeztem. Soha nem jártam a trópusokon. Azért fázom, mert hideg van.

– Az igazgató úr ellenőrizte, és az volt a véleménye, hogy…

– Nem érdekel az igazgató úr véleménye. A saját véleményem érdekel, amely szerint a szobában hideg van.

– Illő tisztelettel hadd jegyezzem meg, hogy nem helyes ilyen radikálisan lesöpörni az asztalról a mások véleményét. Mindenki tévedhet, még ön is.

– Tévedhetek sok más dologban, de ebben nem: a szobámban hideg van. Ha volna másik szálloda ebben a városban, azonnal átmennék oda.

– Egészen határozottan állíthatom, hogy a szobáinkban van fűtés. Ha nem volna, szétfagynának a vízvezetékcsövek…

– Nem azt állítottam, hogy a szobában nincs fűtés.

– Ön tehát elismeri, hogy van fűtés. Lám, közelednek az álláspontok. Egyébként is, a túlzott meleg káros az egészségre. Gondolja csak meg, a meleg szobában felhevül a teste, azután véletlenül elfelejt kalapot tenni, amikor kimegy a szabadba, és máris megvan a baj.

– A szobában legföljebb tíz-tizenkét fok van, vagy még kevesebb, szó sem lehet felhevült testről.

– Próbált már tornagyakorlatokat végezni? Az garantáltan eredményes, ha fázik az ember.

– Nem akarok tornagyakorlatokat végezni! Azt akarom, hogy legyen fűtés a szobában, ahol lakom.

– Van benne fűtés.

– Milyen fűtés az?

– Unortodox fűtés. Nem hallott még róla, uram?

– És a szobámban az van?

– Igen.

– Az más – mondta a vendég. Visszament a szobájába, megivott egy kupica pálinkát, bevett két szem Aszpirint, azután a paplanra terítette a szekrény aljában talált két takarót, azokra pedig a nagykabátját, és elégedetten kinyújtózott.

Vissza a tetejére