Beszélgetés Görög Veronika folklórkutatóval

- Az ember első hallásra azt sem tudja, hogy a bambara egy népcsoportot jelent Afrikában.

- A bambarák főleg Maliban, illetve Szenegálban, Elefántcsontparton és Burkina Faszóban (azelőtt Felső Volta) élnek. Mali állam, ahol meséket gyűjtöttem, egyik fő nyelve az egymilliós bambara népcsoporté. Nem nehéz bambarákat találni a fővárosban, Batuakóban sem. Európában elterjedt nézet, hogy az afrikai nyelvek primitívek. Ez nem igaz! Éppen olyan finom árnyalatokat ki lehet fejezni velük, mint bármelyik európai nyelven.

- Mesegyűjtőként hogyan férkőzött az emberek bizalmába? A főnöktől kérdezte a meséket, esetleg másoktól?

- Nagy segítségemre volt kísérőm és állandó munkatársam, aki Batuakóban elvitt az otthonába. Lakott a szomszédjában egy asszony, Maisa Gjara, aki gyönyörűen tudott mesélni. Bemutatott neki, és megbeszéltük, hogy aznap este átmegyünk hozzá. Mire átértünk, már összegyűltek az emberek, akik különben rendszeresen is összejártak, de most többen voltak a szokottnál, mert tudták, hogy itt van egy fehér nő, aki a meséik iránt érdeklődik. Meleg nyári este volt, leültünk az udvaron. Kis petróleumlámpát gyújtott Maisa Gjara, akit első perctől nagyon vonzónak tartottam, s éreztem, ő is megkedvelt. Mesélni kezdett. Érdekesen alakult az est forgatókönyve. Ő volt a főszereplő, ő mondta a legtöbb mesét, de a bambara etikett szerint nem lett volna illendő, hogy csak ő beszél, ezért időnként a hallgatóság egyik-másik tagja mesélt tovább. Maisa Gjara meséjéről valakinek eszébe jutott egy másik történet. Esténként hatan-heten kerültek sorra. Mindig ritualizált formulával kezdték: „Most én ráteszem a mesémet valaki fejére.” S így ment szájról szájra a szó addig, amíg el nem fáradt mindenki. Maisa Gjara teljes repertoárját felgyűjtöttem. Nappal nem mesélnek, mert az a hiedelem járja, hogy szerencsétlenséget hozhat, az asszonyok terméketlenné válnak vagy akár a természet is. Néha előfordult, hogy valaki megszegte a tilalmat, de az nem volt jó, mert aki mesélt, feszültté vált. És közönsége sem volt, úgy pedig nem az igazi. Egyébként nem szabad minden évszakban mesélni, csak a szárazban. A mesék funkcióját illetően hamar világossá vált, hogy a szórakoztatáson és nevelésen kívül az is fontos, hogy a mesei történéseken keresztül kifejeződhetnek azok az indulatok, agresszív késztetések, konfliktusok, amelyeket az elfogadott viselkedési normák nem engednek felszínre jutni. Amíg a valóságban a nagy családban való együttélés viszonylag olajozottan, békésen zajlik, a mesék tele vannak vad szenvedélyekkel, kegyetlen indulatokkal és cselekedetekkel. Ez az „acting out” mechanizmus természetesen nem kizárólagosan az afrikai folklór sajátja. Ami feltűnd az európai számára, az a poligám házassággal járó társfeleség-kapcsolatból adódó feszültségek és tragikus kimenetelű konfliktusok magas száma. Például sok mesében a hősnő asszonytársa gyermekének életére tör. A bambara tradicionális társadalmat a patriarchális intézményrendszer és a férfiuralom jellemzi. Számos mesében a férfiak világát béke és harmónia uralja, ellentétben a női vadságával. A női identitás ábrázolását a szélsőségek jellemzik. A nő jó vagy gonosz, életet ad vagy halált hoz.

- Tanulmányaiban leírja, hogy ezekben a mesékben központi téma a házasság.

- Gyakran szembe állítják a vérségi kapcsolatokat a házassági kötelékekkel, és az a tanulság, hogy jobban lehet és kell számítani a vérrokonra, mint a házastársra. Megfigyelhető, hogy a bambara mesék hangsúlyozottan azokat a társadalmi normákat közvetítik, melyek az individualista vágyak elfojtására buzdítanak. Igen népszerű történetet, amelyben egy idősebb lánytestvér elhagyja kisöccsét azért, hogy férjhez menjen. Elkerülnek egymástól, aztán a lányt, elhagyja a férje, elszegényedik, magára marad. A fiútestvér, amikor összetalálkozik koldussorsra jutott testvérével, meg akar neki bocsátani és magához akarja venni. De a lány nem tudja ezt elfogadni. Szégyenében, hogy rosszul bánt öccsével, léggyé változik. Nagy örömömre szolgált, hogy a mesék, amiket gyűjtöttem, bambara nyelven is megjelentek, ismertté váltak. (Magyarországon A madáron vett menyasszony címen jelentek meg.) Maliban vannak mozgó könyvtárak (teherautókon), amik egyik faluból a másikba mennek, és néhány általam gyűjtött meséből, bábjátékot csináltak, amiket ilyen alkalmakkor előadnak. Így magam is részese lettem a bambara kultúrának...