Az ismert formákon túl van e kör,
túl és innen, örökké az uton.
Az itt honos lélek az égre tör,
s nem jut túl a purgatóriumon.
Nem veszi be ég, kilöki pokol,
pantha rhei: sorsa a partközök.
Egyik parttól a másikig botol,
s érzi: ő a körök közt a Között.

Testtelen fény, szája helyén fohász -
E kör lakói árnyéktalanok,
áttetszők, akármelyik parton állsz:
foguk a túlpart ínyében vacog,
más körben. S nem azért honosak itt,
mert rendjük az Úréval ütközött,
az ok: érzik, amit más csak tanit,
hogy minden létező forma: Között.

Érzik: Között az Ég s az a Pokol,
Közöttek sora az idő s a tér,
Között a csillag és minden bokor,
a Nagy két széle két Nagyobbat ér.
Érzik a kört mert itt magba hasit
a kerület íve, oly közeli -
Ami máshol csak érintő, az itt
a még érző középpontot szeli.