Az ünnep azé, aki várja,

aki magot szór ablakába,
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?

Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.

A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?

Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
„Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.

És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.

Mária mondja

Nézi egymást anya és gyermek.
Így csak a kisbabák figyelnek:
kíváncsian, mohón, merőn,
mindent értőn és ismerőn,
de végtelenül naivan –

Isten hozott, Isten küldött,
édes fiam, kisfiam.

Milyen a világ? Meg nem mondom:
dúdolok inkább, ősanya-módon,
megsimogatlak, megszoptatlak,
szívdobogással elringatlak.

Szeretet. Nem kell elmagyarázni.
Történhet veled és velem akármi:
én még tudom, te már tudod –
szemed nyugodtan lecsukod.

Karácsonyi vers

Havazik, havazik,
haragos a felleg,
alaszkai fehérségben
füstöl a lehelet.

Forralt bort vedel a bácsi,
mézest süt a néni –
én meg szépen ideülök
és mesélek, így ni!

Tudjátok, hogy mire vágyom?
Jöjjön már el a karácsony.

Még egy pár nap, még pár óra...
Rettentően várom!

Csomag lesz majd a fa alatt,
versenyautó-forma –
nem csoda, hogy vérem érte
ilyen nagyon forr ma.

Lesz nagyszájú tüskés dínó,
golyóforma szörnyek:
karácsonykor megbékélnek,
különben meg ölnek.

A húgomnak póniló kell,
babaház meg gyűrűk –
nekem inkább egy pár súlyzó:
januártól gyúrok!

Ha azt kapjuk, amit kértünk,
jó lesz – de ha mégsem?
Az se gond – és különben is:
meglepetést kértem!