Balaton, Szeptember
Balaton
Mesterházi Mónikának
egy magafeledt kisgyerek
pocskolgatja a langy vizet
nagy narancsvörös gömb lebeg
fénykötelén a tó felett
hullám se moccan áll a szél
a láthatár opálfehér
párától partig tart a tér
az ég a vízzel összeér
valami tágas nyugalom
levegős öröm a tavon
átdereng minden láthatón
tárgytalanul és áradón
*
úszni (láthatár) úszni (könnyű fény)
úszni (súlytalan) úszni (víz színén)
úszni (nincs a part) úszni (alkonyul)
úszni (messzeség) úszni (szótlanul)
Szeptember
Most lengén ring a maszlag tárt virága:
párálló illat bódítja az estét.
Araszos virágtölcsérekbe bújnak
a szőrös és kövér éjjelilepkék.
Fűszálak hegyén harmat imbolyog.
Csuromvizesen cidriznek a tücskök.
A tágas égen zúgva ível át
egy zilált, zöldsörényű égi üstök.
Kihűlt a nagy nyár lüktető szive,
de, mint a gyíkok, kő alatt kivárja,
amíg fehérré forrásul a fény -
és akkor búvik ismét napvilágra.
Vissza a tetejére