Gyertya

Nem sárgát lát a gyermek, csak színét
a gyertyalángnak. Cseppfolyós viaszt
nem érintett még, nem tudja, mi várja,
ha a láng tüzes szívébe belekap,
Ő csak a látványt ismeri, meg azt
a dallamot, hogy Ég a gyertya, ég...,
én sem látok mást: gömbtükrös szemét,
s rajta a lángot: páros lángokat,
de nem látom a gyertya jelentését
már nem értem azt, amit Ő nem ért még.
Mi a tűz? Hogyan feltételezhető,
hogy azt látjuk, amit a csecsemő?

Mit láttam?

Fácánt virágzó vadrózsa alatt,
pipacsmezőt a Somló-heggyel, ködben,
örvényvirágú bodzabokrokat,
sóvirágzást a szikes térközökben.

Ahogy futott a doboló vonat,
ritmus dübörgött előttem, mögöttem,
láttam a táncban kígyózó utat,
a Rába habját pördülő körökben.

Sárvárnál narancsszín ruhás vasutas
magasult ki a sínek közti gazból,
és kezében a motoros kasza
úgy lengett, akár egy aknadetektor.