Báthori Csaba

2015/2 - Szélsõ értékek2013/4 - Gyorsulás; Vörösben2012/4 - Két szonett2009/4 - Közönséges csodák2009/3 - Kétségek esőben, Vizek ébredése, Beszélj2008/4 - Római suttogás2007/1 - Minden célból élet, Megérem életem, Drágakő-fantázia 2005/1 - Tájkép kalauzzal, Alkohol2004/1 - Pillanatkép, Bal-jobb, Pillantás a házból 2002/2 - Udvarbelső, Madarak

Közönséges csodák

Csoda, ha megint elővesszük szívünket.

Csoda, hogy vagyok, miután nem voltam és nem leszek.

Hogy kisujjam mellett nyújtózkodik a nőtlen ujjam.

Nem csoda, hogy csak egyetlen embert szeretek.

Csoda, hogy örülni tudunk a megsárgult leveleknek.

Hogy az őszre mindig tél jön. Csoda, hogy ma már csak két évszak az év: tavasz és nyár.

Hogy huszonnégy óra keserűség mellett elfér bennünk néhány gyámoltalan kicsinység.

Csoda, hogy a hosszú dobásban ledől minden bábu, csak a két szélső marad talpon.

Hogy a csóka nem törli lágyékomba csőrét.

A csoda nem egyszeri. Minden csoda folytatódik akkor is, ha nem veszed észre.

Hogy máról holnapra nem gyűlöljük meg, akit szeretünk, csoda.

Aki beszél, már csodát tesz. Aki nem beszél, lehet a csoda része.

A csodát csak itt láthatjuk a földön.

Hogy nem röppenünk el a galambokkal, csoda. Nem feketedünk meg a rigókkal. Hogy nem utánozzuk minden pillanatban a skorpió csípését.

Csoda, hogy nem őrülünk meg a tükröktől, ellenségeinktől, a huszadik századtól, anyánktól.

Csoda, hogy holnap is ott a gödör az út közepén.

A folyó, az csoda. De a rakpart, a hajó, a sziget, a csillag a folyóban, a folyó folyója, a befagyott folyó, a holtág, az is csoda.

Túlélni egy napot, és hinni a csodában, ugyanaz az érzés.

Nem csoda, hogy egyszer felszívódunk. Csoda, hogy hitetlenül is lehet élni a földön.

Csoda a méh és a virágkehely, a hegy és a lejtő, a felhő és a vihar, apám és anyám találkozása.

Hogy nem csak anyanyelvünkön értjük meg a jót és a rosszat.

Csoda, hogy minden fa lombjában szívesen elülnek a madarak.

Csoda, hogy nem ismerjük a seregélyek, fácánok, barázdabillegetők, pacsirták temetkezési helyét.

Csoda, hogy a holtak mindig megtalálják a kerékvágást, ha emlékezünk rájuk.

Csoda, hogy előbb hosszan hideg van, aztán hirtelen hideg, majd a semmi. Vagy a semmi is lehet meleg?

Minden karácsony rokon a teremtéssel. Csoda, hogy a világot egy napon mindenki újra tudja teremteni.

A derű néha kölcsönkéri a bánat nyelvét. Néha a lélek anyanyelvén beszél az ördög. Csoda, csoda.

Minden csoda, amíg van kit szeretnünk.

Bánni tudni a rosszal, túl van a csodákon.

Csoda, hogy ember maradhatsz, ha nincs már beszélned senkivel. Csoda, hogy a semmi csodát teremhet.

Csoda, hogy csoda nélkül is létezünk.

Vissza a tetejére