Mi Xsó változatok

MIX-SÓ, MIK-IPSZILON
de kafulárium,
ahol éppen gyalog
kerekével rovom.

DÜCSÁMPÁZOK, ócska
vastelepi viccre,
jól jön egy falacska,
vagy egy fatörzsecske.

S VITT ERSZRE a parkőr!
Futokiselőre!
Egyenest elérek
így a temetőbe.

Borulok sírkőre,
anyám, édes apám,
hej, de jóelőre
összehoztatok, lám.
Borulok sírkőre.

Hát ez meg ki lenne??
Nézek jó nagyot:
ez a t d lenne!
Sír Kert, hé, én vagyok,
aki itt Csámpázok, Sliccerek,
Túrmixchuzok!
(S egy jót f...ok.)

Kedv’ s barátaim, így hajlongok,
baljongok és majmongok,
de senkivel nem bájolgok,
inkább egy nagyot f...ok.

Társalogni nem fogok,
trójaj falót nem falok,
trójaj, ójaj, messze jár
mindmegannyi kultúrjóval!

Mi nekem is óhaj. Hej, Dél-Fok,
Észak-Fok, tit’k, idegen segg-
ből majd egy nagyon f...ok.
Csak nem ígérem, fogok.

2008 márciusában
s átaljában – s kérem
nemis nemígérem.
Múljon az egéren.

Beszélten
beszálltam.
Kiszélten
kiszálltam.
Ott sz...tam, ott pisáltam,
csak jaj, csak jaj, de régen.

Elmúlt életem nékem. Lovas-rájter, ment kéken. Az égen.

Valahára

Hadd függjön a játszma:
abba ne is hadjuk, azonnal folytassuk, levét levét folyassuk
húsát meghagyjuk

Ciklus egyik fele,
másik fele üres,
egyik fele tele,
másik fele ciklus,
tele-fele-ciklus,
ősze-tele-nyara,
decemberi tavasza.
Tette az apja f...a.

Tette apja, bizony, fa,
ő sem messze esett alma.
Fejre nem esett alma,
legföljebb bizodalma.

Paradicsomi almáskert!
Azóta de nagyon más telt.

Kísérő tetszik? (A plusz iksz, a nyolcadik)

Ima

Felborulok,
kiborulok,
legfellebb elborulok,
legfejjebb majd elmulok,
elmulatozok, tulok,
ki már mit sem tudok,
mi már kit sem – – –

– – – Innen néma csend.
Vele valami visszacseng.

Tandori Dezső
VIII. oszt-szorz tan.
Ennyit hozzá-toldtam.
A többit elhordtam.

IX (Merész! nem lesz már 80 után vész?)

Leszek egy jókedvűtt

Léssz! Majd legfölebb véssz

Leszek egy jókedvűtt,
csak úgy régiesen,
fehérvárasian, győri-
esen, pécsiesen.

Hanem Szögedén sem
fáj a szögedésem.
Eledel el-edel,
vissza már vedel.

No, ezt vedd el!
Vagyok egy jókedvűtt,
hagyom a lótetűt,
meg a sok más tetűt.

Tetű magam vagyok,
ha épp tétlenkedem,
ha épp tétlen keddem,
szerdám, vasárnapom,

ha hétfőm, szombatom,
csütörték, pén tök,
képnők, csívók,
tétlenségek, hívók,
leszek egy jókedvótt,
mint hótt.

A X. X (iksz)

Nilix?

Jóban, rossz van
jó van, rossz van.
Rosszban,jóban
rossz van, jó van.

Jóbul, rosszbul:
térül-fordul.
Rosszbul-jóbul:
koporsóbul.

Ott se bódul.
Még hogy hol van?
A kremóban,
a krimóban,

tavaszában,
Tabán porában.
Ez is rá vall,
együtt sok hótt
madarával.

„Na, ez sok vót,
életem egy rémálom vótt.
Vagy több. De itt vagyunk eggyött.”

A további ikszek

Nixek.
Nixikék.
Szól nekik a nyitnikék.
De csak ipszilonkák nyitnak,
Ipszilonkák,
Gipsz-Ilonkák,
Annák, Manyikák és Lédák,
szerte egész virágládák.
Csak egy virágláda árvább:
szétrugták.

Jaj, szép rugta-rugtatás,
ez már nem díjugratás!
Ágról ágra ugrándozás,
az is semmi változás.

Ezt akartad, ne lenne más.
Hát most meggyött.
Itt vagytok...
...ld. Az előző X végét,
együtt,
vég-képp.
Más veszi kezdetét épp.

Jó sors, kit régen nem tép.
Nem tépáz.

Jó sár, így szólok magamhoz,
gyengédséggel, mit a Nix hoz,
jó sár, ázz.
Fa tövébe ne rókázz.

– „Ne mókázz”
Magam-szava
mint a Soha
is formás.
Mi lenne más?

Ott már nincs más.

Csak a jó úr,
nevén Ottmár,
oly cincás.

Jó, hogy rá nem ér,
kincs-ás. Cincér.
Milyen ösztövér pincér.

A temető falon túl: az öszvér?

– Hé, élőhalott voltam,
s ez itt derül ki, porban?!

Az összvér egy kedves állat.
Hé, feltámadok nyomban!

– – – Fejem egy nagyot koppan. Érzem!
Ez egy ásó...!
S a sírásó...!

„Velem még itt is micsinálnak(?!?!)...”

VÉGEM