sör meg cigi

egyre mélyebbre

süppedek a fotelben,

egyik kezemben sör,

másikban cigi,

az ablak nyitva,

hátha az ég bekéredzkedik,

bámulom a függönyt,

zöld alapon mustársárga kolibrik

lebegnek a szélben,

szobám vak madarai,

a régi álmok is zöldek,

pisztáciazöldek,

olvadt fagylalt.

Távolból ízlelgetnek,

ha elérnek, elnyelnek.

Későre jár,

mindenhol csukott zsalugáterek.

Minden volt és van

csak ballaszt,

mint ez a sör meg a cigi.

papucs és pizsama

Ülök a bőröndön,

kérdem,

ugyan minek a papucs és a pizsama,

ha magamig szól a jegy.

Jó lenne valakitől elbúcsúzni,

egy csók a peronon,

miközben a nyakkendőn matatok,

vagy mégis elpakolni a papucsot

és a pizsamát,

ja és a búvárszemüveget,

(hátha mélyre merészkednék)

és persze a digitális fényképezőt,

hogy segítsek az emlékezésnek.

Activityt játszom,

a feladat:

érezni, hogy utazom;

csak a pakolászás,

csak az ne lenne.

transzfer

Kifizettem a reptéri transzfert,

holnap biztosan hazamegyek.

Vársz, ez a tudat behálóz,

mint bőröndöt a zsinegek.

A lényeg, hogy legyek,

égen vagy földön, akárhol,

csak magam határain belül.

Leginkább veled.

A határ titkos politika:

kierőszakolt egyezmény,

és szappanillatú hámsejtek.

túlélő túra

a prospektus rafinált

de itt az alkalom szökni

már látszik a mennyország

erről a szigetről két hét alatt

úszva elérném Szicíliát

– a tengerről, barátom,

tévesen mondják, hogy pokol – mondtad,

– a cet gyomra igazából inkubátorház

tetszik a kép

naplementék előtt

széttárt ujjú pálmafák

befizetek

jól fog állni nekem

a türkiz háttér meg amúgy is

kell nekem ez az

egyszemélyes társasutazás

fekszem az ágyamon

bámulom a plafont

unalmamban labdázok

kezemben gyújtózsinóros

lángoló kaktuszfügék