Boda Magdolna

2017/1 - apám halmazállapota; anyám; az eperfa alatt2015/2 - Lakatlan sziget; sokszor elképzelem; majd én2014/3 - Anyám; Régi fénykép; Apám 2013/4 - ősz; szívem2012/2 - sör meg cigi, papucs és pizsama, transzfer, túlélő túra2011/1 - Viselős vagyok, Tükör2008/2 - (a múzsám), (reggelek), (lelet), (new age)2003/4 - Napló2003/2 - (hosszú forró nyár), (a virágokat locsoljuk meg); 2002/3 - (Parish Churches), (Giza), (London), (a tenger St. Julians-nál), (England)

(Parish Churches), (Giza), (London), (a tenger St. Julians-nál), (England)

(Parish Churches)

A piroskupolás templomokba
nem lehet bemenni miniszoknyában
és illetlenség hangosan beszélni,
csak mormoghatsz hasztalan,
a rózsafüzér csak pereg és pereg,
csönd van, és isten szereti a csöndet,
és egyáltalán illetlenség az életnek
is létezni, képek, viaszmerev szentek
és az olaszos arcú madonnák a falon
fagyos halott arccal figyelnek téged,
de a Ggantija Temples-nél
nincsenek feltételek
az egylírás belépőjegyen kívül,
böföghetsz is, ez csak egy régi templom,
kupola nélküli kőhalom,
nincs az oltáron terítő, sőt nincs is oltár,
tömjén helyett csak a tenger illata,
úgy Krisztus előtt 3500-ból, mondják,
mintha két isten létezhetne,
mintha...
egy Krisztus előtti, és utáni.
Az ember megalkotta a régi modern mását
és piroskupolás légkondicionált templomát,
azt hiszi, isten, akár az ember
elhagyja összedűlt házát.

 

(Giza)

Köveket gyűjtök a gizai piramisok árnyékában.
Egyet, kettőt, aztán többet és többet,
végül teljesen belepnek a sárga kövek. Miért gondolom,
hogy majd ezek őrzik meg bennem a képet,
nem tudom,
mi, turisták mindent összegyűjtünk, sivatagi homokot, tengeri kagylót
és köveket és köveket, mintha egy másik piramist akarnánk építeni
magunknak és örökre,
tevegelő beduinok rohannak meg,
az állatok nyakán csengők és színes kendők,
az egyik kendőt a fejemre köti egy sárgabőrű férfi,
mosolyog, beduin leszek én is néhány percre, míg
a fényképezőgép zárja elkattan,
a kendőt leoldom és visszanyújtom neki,
újra én vagyok, sóhajtok, jó ez így,
a beduin a markát tartja és mosolyog:
some change madam.

 

(London)

Mintha egy halott-merev
képeslapra
állnál föl
- csoportkép
a Piccadilly Circus-on
pirosat mutat a lámpa
az autók és az emberek
is leálltak egyszerre
- diakép -
amely lélegzik és szuszog
ki – és - be
a taxik egészen
a járdaszélig gördülnek madam
„good morning”
„good afternoon”
„good evening”
folyton ez és sose good bye
és arcokra maszkult ragyogás
Muszáj volt
pirosat mutat a lámpa
halott-merev képeslap
amelyen szüntelen mégis a mozgás
az idő a gondolat
a terek és utcák
csíkokká kenődnek az esti fények
és csak róják köreiket körbe-körbe
a Piccadilly Circus-on
az élet elindult a pirosból
a zöldbe

 

(a tenger St. Julians-nál)

bokámon átloccsan a kék,
nicsak,
hány kéked van tenger
a válaszért cserében
én is megmutatom arcom
addig meg csak
várok itt míg a világoskékből
tinta-kék csend lesz.

 

(England)

A Big Ben óriási játék
perselynek látszott
a - duty free-ben vettem egy
olyat tele volt toffu cukorkával
„may I...?” „yes, of course”
valaki elszórta az üres
csokoládéspapírt a Westminster
Apátságban és
barna cukorral ittam a kávét
híres angol halottak fölött
aztán azt mondtad:
„Itt esküdött Charles örökhűséget”
„Értem, ez fontos lehet”
„Royalista vagyok”
„Én nem tudom mi”
Erzsébet otthon volt
csőre töltött fényképezőgépek
objektívlencséi lesték
a kovácsoltvas kapunál.
Sütött a nap.
Előző nap persze esett.
Szemtől szemben álltunk
Michelangelo festményével,
és hallgattuk, hogy kopogott
az eső az ablaküvegen
aztán pisilni kellett
de a női vécé zárva volt.
Biztos ami biztos a repülőtéren
még vettem egy pici londoni buszt
és egy piros telefonfülkét
toffu cukorkával tele.

Vissza a tetejére