Molnár H. Magor

2019/1 - A nemzethalál-paradoxon2015/4 - Óda2014/2 - Hideg2013/4 - Magához2013/1 - Lefekvéskor, Zavar,Feljegyzések gyomorról és szívről, Ócska2002/3 - A randevú

Magához


Én évekkel ezelőtt elnéztem apámnak,

hogy csókolni próbálta szerelmem száját.

Azóta őszintébb vagyok már hozzá, ezért egy

ideje nem beszél velem, csak ügyvéddel üzen,

csak pert indít ellenem. Nem figyelem naponta

a postaládát, telefont, hogy levelet ír-e, hív-e.

Mindenkinek megvan a magához való szíve.

 

Jöttek aztán aljas és jámbor férfiak, fiúk,

és mind az ő ajkait kívánták el tőlem. Gyengéd

emberek voltak, hisz hazudtak, szájon is vágtam,

akinek sikerült. Kiderült, hogy egy hűtlen lánynak

mégsem hullik el a foga, mégsem sápad ki a színe,

s hogy mindenkinek megvan a magához való szíve.

 

Nagyon vidám nem voltam tőle, de csaltam

végül én is, igen. Egy szimpla pultoslányt faltam.

Hiába láttam, hogy baj van, már kevésbé érdekelt

valami mélynek a súlya, mint bármi könnyű felszíne,

mondom. Mindenkinek megvan a magához való szíve.

 

Nyalja bárki ajkainkat, szeressen akárki egymástól el,

nincs helye köztünk több fájdalomnak. Bűneink egymásra

ráhajolnak, mert egyformán vétkes már megcsalt és csaló;

de nyugodjál meg, van szívünk. Csak épp magunkhoz való.

Vissza a tetejére