Tavasz 

Csillagok brekegnek
az ablakon túl,
s az ég nádasából
figyelnek, mint az
őrszemek. 

Nyár 

Fészket rak
a fákon a fény,
árnyékot vet,
égnek mereszti
levelét a lomb.

Ősz 

Lőtt szárny most
minden levél,
egyet elkaptam, vérzett;
nem volt más, mint én:
olvashatatlan üzenet.

Tél 

Összecsapom
lisztes tenyerem,
hócipót dagaszt
a szél,
majszolja a föld
szétomló kenyerem.