(Kisebb paleográfiai és kirejtjelezési nehézségek után, megoldva a szövegek
egy részt, közzétesz azokból néhány érthetőbbet Makkai Ádám) 

„Mondja maga megbolondult
hogy mindent kétszer mond
kétszer mond?”

I.

Kétszer mondom, százszor mondom,

mert ez a tény, rontom-bontom.

„nem volt elég, nem volt elég...!”

dehogyis volt, Gyula Bátyám,

ríunk, mint kés-döfte ártány

népi bölcsességed láttán.

Reped a nyugdíjas fenék,

régen nem jut már munkához,

odacammog a kukához.

„... Nem volt elég, nem volt elég...”

Kétszer mondom, százszor mondom,

önismétlő bolond módon.

Új Ötéves Terv kell - ez mos

ki a koszból: CUCILIZMUS!

Ne riasszon semmi emlék:

ez tiszta, hazai termék!

MDF, sok FIDESZ-huncut

verte itt a „neki uccu”-t

(hol a nyugat sose segít

így mondjuk az „uccu neki”-t).

„... Nem volt elég, nem volt elég...

Harminc évig, negyven évig

nyeldesni Marxék maszlagát,

szívni Sztálin hullaszagát,

nyalni Rákosi valagát

istenítve Kádár atyát!”

Paraszt: Nem terem a földed?

Pufajkás: rakásra ölted

Ötvenhat rebelliseit?

Mért vársz új Európát te itt?

„Nem volt elég... nem volt elég...”

„Igazad van, Mester, mint kés

hasít minden szavad, Illyés!”

Tatár gyarmat, török gyarmat,

majd a vasas német zargat,

Habsburg-osztrák kakadalmat

nyelhetett a polgár-alkat,

náci német lett a keret,

s behozta a szovjeteket!

Jó magyar ehhez mit szólasz?

Magyar seggbe tatár lófasz?

Magyar seggbe török lófasz?

Magyar seggbe német lófasz?

Magyar seggbe szovjet lófasz?

Mikor jön számunkra vígasz:

MAGYAR SEGGBE MAGYAR LÓFASZ?!

Node végre ez is meglett -

ki várhatott volna szebbet?

Vér és gyász mit az emlék hoz:

Nyomás vissza a moslékhoz!

(... A parlament bezzeg hangos

szónokol a főkolompos:

„Isten áldja meg kendteket,

szegény Magyarország beteg...”

Mert a moslék még ehető,

nyögdíjasnak életmentő,

jobb a kölcsön, mint a virtus:

hol vagy, gulyáskommunizmus?!

„... Nem vagyunk mi bolsik, kérem,

fordult azóta az érem,

Szentkoronás itt a címer

jel, mit vlah, rác, tót mind ismer,

s vicsorog rá, ha már nincs jobb...”

- szikkadtan szorong a Szent Jobb.

Passau kong a Bazilikán

(rés a rács bazi nagy likán),

min Európa levegője

főleg túristáknak jő be.

„Nem volt elég... Nem volt elég...”

Kopjék a nyögdíjas fenék,

tereljük kis ál-munkához,

hadd ne fusson a kukákhoz...

Határaink: Duna-Rajna,

Szarajevó és Ukrajna,

rend köll ide, terv, kar, izmos!

- Győzött a szocializmus!

II.

„Elhull a virág, eliramlik az élet...”

Csetlik-botlik a lét. Nem kell anapoestus.

Posztmodernség a tét? Ez az az alapgesztus!

III.

„Jól megmondta, jól megmondta Uticai Cato,
Hogy a ló-tag nem furulya, sem nem messzelátó...”

Lekushadt már a nap, túl a nádas réten,

nagy bíbor-kotonját künn hagyá a téren.

Siklottak az autók, csikorgott a highway,

fájt a fejem szörnyen, nyögtem is, hogy ojvé...

Gondútam, mögnízem mi a fránya rosseb

okozza, hogy férfitagom egyre kisebb.

Öreg ember vagyok, nincs is messzelátóm,

de van egy furulyám, tartom zongorámon.

Plasztikból öntötték Hong Kong-i vigécek,

de ha kell, hát ezzel vígan be- s kinézek.

Mit látnak szemeim? Mint egy viharfelhő

közeledik lám egy szép, de bizarr delnő.

„No mi lesz, Tanár Úr? Csináljuk pari-ba?”

- mire felnyeríték, mint egy vad paripa.

„Sokat akar ez a vén tanári szarka,

csakhogy alig bírja könyvmoly-rágta farka...”

„Sebaj, Professzor Úr!” vígasztal a delnő,

„gasztronóma vagyok, szakmámban az első,

és ha megétetlek borban főtt lazaccal

rímed dorongitól felborul az asztal...”

Csettintett ujjával, asztal megterüle,

reakció: nulla. „Bedőltél, te hülye...!”

Ám a magyar embör igen találékony,

nem hágyja el magát, rúgják bár ágyékon.

Így szólék esdeklőn plasztik furulyámhoz:

„Kis furulyám, szentem, nem vad muzulmánhoz:

gyütté” - hezzám inkább szent zeneszerszámnak,

duruzsolj hát nékem ötletet, de hármat!

S szólalt a furulya: „Nem vagyok én távcső,

de még csak ló-tag se’, nem hogy titkos hágcsó,

melyen hölgy-kebelre felkúszhatni éjjel,

hogy ott tremolózgass bűntudatos kéjjel.

Krémmel be ne kenj, mert nem vagyok én dildo

gasztronóma asszony vadkertjébe illő.

Használj tehát annak, mire való vagyok:

Bach , Beethoven, Mozart - ők az igaz nagyok,

esetleg egy könnyebb Bartók. `Gyermekeknek’...”

Furulyámnak szaván híven elmerengek,

s ha rámtör a híres furor coeundi,

ártatlan bébiként tudok elaludni,

ment a „Kodály módszer” vetve hősi hadba

szolmizálni kezdek dúr-t moll-á simítva,

s így ha hetyke cé-dúr gúnyolódva sért, s dúl

álomba ringat egy á-moll-szelíd gé húr.

IV. 

„Még azt mondják nem illik a tánc a magyarnak -
Nem ha néki cipellőt s bő nadrágot varrnak.
De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek,
Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek.”

Nem kell nékünk se Nyugat, se a Kelet kincse

„Egyedül vagyunk” - ez tény. Európa kilincse

letörött a Lajtánál, Kárpátok kihányták,

Dráva, Száva elapadt. Szóval... mi is mi várt ránk?

Burger King és MacDonalds Pestet telefosta,

kiskocsmába ki se’ jár, megdrágult a posta.

Taszáron a Yankee had: újabb török korszak,

értelmiség szájából panasz-gőz a borszag.

Játsszunk demokráciát? Rendben. Ám evégbül

érettségis kell, de így? Demokraták nélkül?

Senki nekünk ne mondja: „rosszul csináljátok!”

Jó nekünk az, ami van: Ős Turáni Átok.

„Kócsagtoll és párta-gyöngy”? Jó, de igazgyöngy-e?

Privatizált Európa poszt-szovjet göröngye. 

*** 

Makkai Ádám Budapesten született 1935 december 16-án, azaz Kodály Zoltán és Ludwig van Beethoven születése napján. Alkalmasint ezért kötődik ennyire a zenéhez, bár sajnos csak nyelvész lett. Bosszúból angolra tanítja az amerikaiakat, akik ezt morgolódva elviselik. Bosszantja, hogy felmenői, pl. anyja Ignácz Rózsa a regényíró, ismertebbek, mint ő maga; ő ugyanis az első valamirevaló költő a sok prózaíró teológus és elfuserált politikus közt, akiktől génjeit örökölte. Ezen írt két kötetre való pastiche-t Goethe és Petőfi nevében - ez utóbbi méltó felháborodást is keltett a 2003-as januári bemutató óta a budapesti Fészek-ben. Két vaskos kötetben kiadta a magyar költészetet angol nyelven - ez közelgő agyér-elmeszesedésének újabb bizonyítéka. Dacból elveti a sumír-magyar elméletet, és makacsul ragaszkodik a magyar nyelv finnugor eredetéhez, s erről olykor latinul ír. Lelke mélyén persze ő is tudja, hogy minden az ősmagyaroktól származik, így például Chicago igazi neve Csík-Hágó, Toronto-nak egyenesen három etimológiáját tudja és vallja: tor-ontó, toron-tó, majd a környezetvédelem elterjedése óta: tó-rontó. KarAdinthy FrigyEndres régi családi barátja az egész Makkai törzsnek, lásd püspök-teológus nagybátyja és keresztapja Makkai Sándor a „A magyar faló sorsa” című pornográfiáját. Színtiszta hazugság, hogy mint 56 menekültje a Harvardon végzett francia-orosz szakon kitüntetéssel, majd két év hawaii középiskolai tanárság után a Yale-re került volna. M. A. és Ph. D. fokozatot szerezni - ilyen nincs, ez bennszülött milliomosoknak sem sikerül. Szemenszedett hazugság az is, hogy az angol nyelv idiómáinak világhírű szakértője volna, mint ahogyan azt sem hihetni, hogy b millió példány forog közkézen ellopott idióma szótárából a Kínai Népköztársaság területén: nem lesz az három és fél millió sem. Ugyanakkor Makkai dicsérendő önismeretére vall, hogy leveleit így írja alá: Szertelenül öllek, Rettenetes Zaddam, Csík-Hágó elaggott türannosza.

(Kisebb pontatlanságokért nem felelős a Szerk.)