[angyalok szárnyvonalát...]

angyalok szárnyvonalát követni
a hófödte platánok alatt
szitáló fényben …
hogy kunkorodik a toll –

elkésett romantika
aknamunka a látomás szögesdrótfalai mélyén
botladozó hadifoglyok
szemében

egyre nagyobb a távlat
és a mind magasabbra emelkedő
horizont bádoglemezei közt

mert szárnyvonalait nyesegeti
valaki
tollat kontúrt veszít
tovább zuhan
közülünk az angyal
:
elejtett lövedék eltévesztett célzás

[heverj rám puhán...]

heverj rám puhán          helyezd el
kirakósjáték csontjaid          a medencémen

feszült tükör vagyok          a távolban tenger
delphoi felett          csobbanj meg bennem

a lehetőségek házába          vakon lépj
tapints          érezzem ízed

bőröd nyaldosom          kegyetlen locspocs
felszín:          törj szét!

(labyrinth)

mióta próbálok          elveszni vérköreidben!
habzik az idő          mélyén a hű szesz

(puszta, felülről)

hova emelkednél? fentről
pöttynek látszik
a puszta térközépre ütött
jelölőrúd

állódélben
árnyéka sincsen

(azelőtt)

tépelődésnek sok versnek kevés
volna arról beszélni
amiről hallgatni kell