Harkai Vass Éva

2012/1 - Naplóversek2003/4 - Átalakul, Elkülönül, Feldereng, Elindul s ugyanoda ér, (Majd medúzaraj...), Mi volt szép C.-ben

Átalakul, Elkülönül, Feldereng, Elindul s ugyanoda ér, (Majd medúzaraj...), Mi volt szép C.-ben

Átalakul

a saroknál nem fordul jobbra
be sem néz a keskeny utca résén
nem vet ügyet a megélénkült forgalomra
észre sem veszi hogy az italbolt bezárt

 

úgy megy mintha egy idegen városon át
unja a sokéves rikító bazárt

 

a holdtölte után letisztult arcot
elsimult mozdulatokat tartja számon
a könnyebbé s hajlékonyabbá vált
test kontúrjait

egy árny megtapad a délutánon
halomba gyűjti a nyár foltjait

az italboltban ott maradt a pult
nem szűnt meg de átalakult

 

Elkülönül. Feldereng

elkülönül a kint s a bent a nappal és az éjszaka
a fönt s a lent álmában megjelent
a titkos enigma: felszámolni még ma
a távolságokat felszedni a homokgátakat

ha nagy robajjal törne rá az ár
csak arra gondoljon ne másra
minden kész az átváltozásra

elindul megérkezik újra indul és ugyanoda ér
az erkélyen ruhátlanul néz a vakító fehér
révületbe míg a sziget mögött felreped a nap
minden új körvonalat kap

új reggel új nap új áradás forróság víz fövény
a test térképén és semmi más s míg utat törnek a fények
a semmi másban feldereng a lényeg

 

Elindul s ugyanoda ér

1.
szétszálazódik újra összeáll
bekeretezi a képet
a kékítővel körülvett sziget
s a part között -
két tekintet között -
átível a híd
a hídon elmenők és érkezők
esendő rémülete amint
a mélység felett egymásra néznek
ki-ki akár magába látna
a mélyben veszély-jelek
(óriáscet? cápa vagy bálna?)
a vízen hajó mutatja az utat
egyik mélység vonzza a másikat

2.
egyik mélység vonzza a másikat
a hajó mintha egy helyben állna
egy fedélzetnyi jövevény
a parton s míg mindent eláraszt a fény
(a mélyben veszély-jelek:
óriáscet? cápa vagy bálna?)
az elmenők és érkezők
ki-ki akár magába látna
szétszálazódik újra összeáll
két tekintet között átível a híd
a kékítővel körülvett sziget
bekeretezi a képet
utas és holdvilág esendő rémülete amint
a mélység felett egymásra néznek

3.
a mélység felett egymásra néznek
a semmi fényben elmosódó árnyak
egyre bizonytalanabb ki hová léphet
a parton levetett fürdő-
ruhák eldobott szárnyak
szétszálazódik újra összeáll
bekeretezi a képet
a kékítővel körülvett sziget
s a part között megremeg a híd
a mélyben veszély-jelek
óriáscet cápa és bálna
az elmenők és érkezők
esendő rémülete
ki-ki akár magába látna

4.
ki-ki akár magába látna
szétszálazódik újra összeáll
két tekintet között átível a híd
az éjben elmenők és
érkezők vízmélyi álma
a sziget s a part között a hajó
mintha egy helyben állna
a mélyben veszély-jelek
óriáscet cápa és bálna
utas és holdvilág
akár egymásba látna
az éj a felborzolt
horizonton kutat
bekeretezi a képet

5.
bekeretezi a képet
ki-ki akár magába látna
az éjben elmenők és érkezők
óriáscet cápa és bálna
a kékítővel körülvett
sziget s a part között hajó
két tekintet között
átível a híd
egy fedélzetnyi jövevény
mintha egy helyben állna
utas és holdvilág mutatja az utat
a mélyben veszély-jelek
eldobott szárnyak
egyik mélység vonzza a másikat

6.
egyik mélység vonzza a másikat
a vízen hajó mutatja az utat
a mélyben veszély-jelek
(óriáscet? cápa vagy bálna?)
ki-ki akár magába látna
a hídon elmenők és érkezők
esendő rémülete amint
a mélység felett egymásra néznek
a kékítővel körülvett
sziget s a part között -
két tekintet között -
átível a híd
szétszálazódik újra összeáll
bekeretezi a képet

 

(Majd medúzaraj...)

majd medúzaraj a has
érzékeny felülete a célpont
a köldök mit az érzékiség
játéka közben megkerült
a sűrű tengervíz sötét
zománcán megremeg a hegy
kontúrja – vízbe
merülő anyajegy

 

Mi volt szép C.-ben

ez már az ősz a duzzadt
barackot érlelő nyár után –
mi volt szép C.-ben
a homokpad a víz alatt
vagy hogy beúszott s ott maradt
a bólyáknál a mélyben
fedetlen testtel sérülékenyen
(napi száz kraul volt a norma)
egy felborzolódott zavaros nyár után
marad a csupasz forma
a reménytelenség puszta váza
az őszi reggelek - mintha fázna
a szilva zöldjén átsárgul a nyír
levelet olvas levelet ír
ragadós ködök szitáinak

vége az ártatlanság korának

Vissza a tetejére