jegesmedve

ma nem ébredtem föl azt írják

a jegesmedvék szőre

alatt a bőr is sötét színű

a pocsolyák

jégtappancsaiban

elejtett galambtoll a szürkeség

szürkébb mint

a járdakő

sűrített lépteinek magánya

fogközökben préselt levegő

amit nem zavar fodrozás

meghullámzik a csók

ami körül nincsen szájpadlás

annyira mélyre nyúlni hogy

érintetlenül maradjál.

kisolló

a gondolatok is kispályáznak

marad a térfélcsere

szabadsága

ha majd a bal kézbe is úgy illeszkedik

bele a kisolló mint a jobba

és nem kell előkotorni csipeszt

vagy mélyebb lélegzetet veszek

és marad a manikűr hiányának átka

minden probléma körömágya

hol a mobil billentyűzárjába törik

máskor csak úgy magától

a világba a végtelen mint öt kicsi

szarulemez hajlíthatatlansága.

visszhang

saját tenyerére ereszkedik a köd

a járda és az égbolt találkozása mint a

visszahúzott macskaköröm

a csönd

kitömött testtartása

a háztetőkön idézőjelek állnak vigyázzban

az irónia magát definiálja

utcára nyíló arcomon

tegnap még nyögést hordott a beton

karmolásnyoma mára minden

termékenységet levetkőzött

az aszfalt lázrózsája

amin áthajol visszhangod.