Sohasem vagyok; Bűn; Folyt.
Sohasem vagyok
„nem vagyok senkinek”
(A. E.)
Sohasem vagyok itthon,
ajtómon hasztalan zörget bárki.
Újabban az sem zavar, ha a látogató
sejti: valójában itthon vagyok.
(Volt úgy, hogy dörömbölt: „Zárd ki!”)
A kitartóbbakat (percekig a csengőn az ujjuk)
néha már szándékosan bosszantom: lehúzom
a vizet a vécében, felerősítem a rádiót,
hangosan becsapom a szobaajtót,
nem pisszentem le a gyereket, ha visít.
Lapítani tovább már nem akarok.
Az én lakásom nem átjáróház
vagy közintézmény, ahol a kilincset
egymásnak adják az ügyfelek,
énhozzám ne ugorjon fel senki.
Én igenis magamnak való vagyok.
Tőlem díjat csak ne szedjenek; a víz-
és gázóra állását leolvasom magam.
(Bennem igazán megbízhatnak.)
Levelet ne írjanak és ne kézbesítsenek.
(Magamról sem adok hírt senkinek.)
Az értem aggódóknak üzenem: vagyok.
Jól-rosszul, akarva-akaratlanul.
Ne lássanak.
És ne szeressenek.
Bűn
Megfogadod,
hogy a hét
egy bizonyos napján
megöntözöd
a szobanövényeket.
Aztán elmulasztod
(szokás szerint
elfeledkezel róla).
Két nappal később
locsolod meg őket.
Önkéntelenül is
többet adsz nekik.
És ezzel
a gesztussal válik
a bűnöd
feloldhatatlanná.
Folyt.
Várhatóan minden ott és úgy
folytatódik, ahol és ahogyan
folytatódnia kell. Vagy másként.
Máshol és máshogyan.
Vissza a tetejére