augusztus nyolc
[előtanulmány]
vékony porfilmet ragaszt a héjra a rászáradt nyál
a félbeharapott roncsolt szotyolahéj
az út széléről a betonra görög
pörög önmaga körül
megfordul a szájban
metsző- és őrlőfogak
roppanás recsegés
a bél elfogyasztása
száll a nedves ujjbegyről elpöckölve
ki a résre húzott ablakon elefántfülön át
foghatatlan hullámokon és íveken
szinte észrevétlen
azzá nem lesz ami volt
régi körébe vissza nem fogat
egy csendes zugba akad
pókhálón függ remeg hányódik
tovább az elemi tömegig
az a marha meleg, az. augusztus nyolc, a tisztesség kedvéért, szomjas emberek a fekete nyolcas előtt. be kellene fejezni ezt a partit, uraim, az óra jár. csak azt tudnám, ki találta ki az időre biliárdozást. beszélnénk érdemben az ötletgazdával azért, zsebünk húzza az apró, simítja a maradék papírpénz. a csapos, nekünk herold, félig őszinte, telt mosollyal mér, keze dolgozik, kívül mindenen, szeme az órán és a pályán, csavarja a rongyot, felpillant, pénzre vált mindent, szomjas torkot, nyíldobálót, félkarúval birkózó ügyvédet, dákóval asztal körül rohanó tinédzsereket, golyósurrogást.
az ing aljával sodorja le a krétát. jó tapintású, kellemes, szinte krémesedik, ha beledörzsölsz, a hüvelykujj pórusain keresztül meszesedik a partihév. augusztus nyolc, fekete nyolc. így állunk, pince a fejünkre húzva, fekete nyolc, nulla nyolc nulla nyolc. két hónapja nem esett. telivel van, elrakta a fehéret, jó, hogy nem a feketét. azt igyekszünk elkapni, ha megy, régi reflex, a pénzes asztalokból maradt vissza, bár itt bármelyik zsebből bármi előhalászható. csak a szerencséd, az van fogyóban a pénzed mellett.
bár pajzsunk, a bőr sötétebb tónusokba vált, mit se erről a rettenetes délutáni fényözönben. a szőrökbe néhol kapdos csak valami jelzésértékű, lusta áram, ne mondjuk rá nehezen se, szél. az állott levegő izzik, hajnalra húsz köré hűl, dönti vissza a beton a cuccot, fordított, szétszaggatott keverőgép, mi cuccunk, kitaláltuk, mi más volna, mi hőnk.
mert nem a test teremt itten forróságot
belebaszcsizik a kozmológiába
a globális tahóság mellé
bemondják külön nagyon tűz a nap elrendelték hőségre a riadót
apámmal csendben megegyezünk ha meleg van mi be szoktunk menni az árnyékba ha annyira a bányatóba ha nem folytatom maradunk bent riadó és külön kérés nélkül odabenn szinyelünk nézzük a stábot felveszik az útépítőket ilyenkor kint vannak az út szélén meg jönnek akkor ha valamék nyomorult megfagy a télen
hogy ez tizenöt fok alatt bárhol bármikor bárkivel simán érdektelen ahogy az is ki volt egyáltalán nem keresett szavak a lényeg megfagyott néha kihűlt
milyen hidegek a téli fények
borítja téli érdeklődés vizitáció
akkor tényleg nagyon sötét és hideg
augusztus van és susog a kukoricás.
csillagok ideje ez. sokasodjatok.
párában, falkákba nőve.
szabadon, a hajnalok hajnalán.
mindenkinek látni kell e csodát.
hát itt semmi nem susog.
roszog, recseg a tábla,
ameddig a szem
ellátni merészel.
és tovább.
távoli elegancia, közel a száraz forró pusztulás
barnára égve az éretlen szotyimezők
szárak sárga sávtól mélybarnáig
halálra égve lézengenek
két hónap konstans pusztítás
a földbe markolnak
száraz táptalan szárral
a földtől merőleges haránt nyúlnak
zizegő aratatlan szöszmötölés
csak a napba nézni aszály törvényt bont
messze a november nem lesz november
így a felperzselt parlagi popcorn
így a tányéros letarolt szotyimezők
elhordták a búzát az megúszta legalább
irányt bontana az idényben a szotyimező
a szükség hogy nézni a napra kell észrevétlen
sodródik lassú agóniába
úgy ég meg hogy nem mehet odébb
sehová sem
porciózza a térrel mért árnyék szakait
helyzetén fokpercenként javít
nincs másik hely sosem is volt sosem is lesz
az év ami véget ér az év ami kezdődik
ami mindeközben az is év
végső érv felülírt terv
csak a beton szaggatta földek
a forgó aszályban úszó vetés
forgó haláltánc a nincs elei
feldolgozza
augusztus nyolc. susog a kukoricás.
fejek lehajtva. két hónapja nem esett.
nagy foltokban égett fű. szőkülő nyárfasor.
szürkülő ég. forog tengelye iránt.
tarló, minden gyúlhatáron.
lanyha méltósággal pipáló halak.
húsz tizenhárom nulla nyolc nulla nyolc
Vissza a tetejére