[előtanulmány]

vékony porfilmet ragaszt a héjra a rászáradt nyál

a félbeharapott roncsolt szotyolahéj

az út széléről a betonra görög

pörög önmaga körül

megfordul a szájban

metsző- és őrlőfogak

roppanás recsegés

a bél elfogyasztása

száll a nedves ujjbegyről elpöckölve

ki a résre húzott ablakon elefántfülön át

foghatatlan hullámokon és íveken

szinte észrevétlen

azzá nem lesz ami volt

régi körébe vissza nem fogat

egy csendes zugba akad

pókhálón függ remeg hányódik

tovább az elemi tömegig

az a marha meleg, az. augusztus nyolc, a tisztesség kedvéért, szomjas emberek a fekete nyolcas előtt. be kellene fejezni ezt a partit, uraim, az óra jár. csak azt tudnám, ki találta ki az időre biliárdozást. beszélnénk érdemben az ötletgazdával azért, zsebünk húzza az apró, simítja a maradék papírpénz. a csapos, nekünk herold, félig őszinte, telt mosollyal mér, keze dolgozik, kívül mindenen, szeme az órán és a pályán, csavarja a rongyot, felpillant, pénzre vált mindent, szomjas torkot, nyíldobálót, félkarúval birkózó ügyvédet, dákóval asztal körül rohanó tinédzsereket, golyósurrogást.

az ing aljával sodorja le a krétát. jó tapintású, kellemes, szinte krémesedik, ha beledörzsölsz, a hüvelykujj pórusain keresztül meszesedik a partihév. augusztus nyolc, fekete nyolc. így állunk, pince a fejünkre húzva, fekete nyolc, nulla nyolc nulla nyolc. két hónapja nem esett. telivel van, elrakta a fehéret, jó, hogy nem a feketét. azt igyekszünk elkapni, ha megy, régi reflex, a pénzes asztalokból maradt vissza, bár itt bármelyik zsebből bármi előhalászható. csak a szerencséd, az van fogyóban a pénzed mellett.

bár pajzsunk, a bőr sötétebb tónusokba vált, mit se erről a rettenetes délutáni fényözönben. a szőrökbe néhol kapdos csak valami jelzésértékű, lusta áram, ne mondjuk rá nehezen se, szél. az állott levegő izzik, hajnalra húsz köré hűl, dönti vissza a beton a cuccot, fordított, szétszaggatott keverőgép, mi cuccunk, kitaláltuk, mi más volna, mi hőnk.

mert nem a test teremt itten forróságot

belebaszcsizik a kozmológiába

a globális tahóság mellé

bemondják külön nagyon tűz a nap elrendelték hőségre a riadót

apámmal csendben megegyezünk ha meleg van mi be szoktunk menni az árnyékba ha annyira a bányatóba ha nem folytatom maradunk bent riadó és külön kérés nélkül odabenn szinyelünk nézzük a stábot felveszik az útépítőket ilyenkor kint vannak az út szélén meg jönnek akkor ha valamék nyomorult megfagy a télen

hogy ez tizenöt fok alatt bárhol bármikor bárkivel simán érdektelen ahogy az is ki volt egyáltalán nem keresett szavak a lényeg megfagyott néha kihűlt

milyen hidegek a téli fények

borítja téli érdeklődés vizitáció

akkor tényleg nagyon sötét és hideg

augusztus van és susog a kukoricás.

            csillagok ideje ez. sokasodjatok.

                        párában, falkákba nőve.

                    szabadon, a hajnalok hajnalán.

                                mindenkinek látni kell e csodát.

hát itt semmi nem susog.

roszog, recseg a tábla,

ameddig a szem

ellátni merészel.

és tovább.

távoli elegancia, közel a száraz forró pusztulás

barnára égve az éretlen szotyimezők

szárak sárga sávtól mélybarnáig

halálra égve lézengenek

két hónap konstans pusztítás

a földbe markolnak

száraz táptalan szárral

a földtől merőleges haránt nyúlnak

zizegő aratatlan szöszmötölés

csak a napba nézni aszály törvényt bont

messze a november nem lesz november

így a felperzselt parlagi popcorn

így a tányéros letarolt szotyimezők

elhordták a búzát az megúszta legalább

irányt bontana az idényben a szotyimező

a szükség hogy nézni a napra kell észrevétlen

sodródik lassú agóniába

úgy ég meg hogy nem mehet odébb

sehová sem

porciózza a térrel mért árnyék szakait

helyzetén fokpercenként javít

nincs másik hely sosem is volt sosem is lesz

az év ami véget ér az év ami kezdődik

ami mindeközben az is év

végső érv felülírt terv

csak a beton szaggatta földek

a forgó aszályban úszó vetés

forgó haláltánc a nincs elei

feldolgozza

augusztus nyolc. susog a kukoricás.

fejek lehajtva. két hónapja nem esett.

nagy foltokban égett fű. szőkülő nyárfasor.

szürkülő ég. forog tengelye iránt.

tarló, minden gyúlhatáron.

lanyha méltósággal pipáló halak.

húsz tizenhárom nulla nyolc nulla nyolc