Karádi Zsolt

2018/3 - Anyám könnyei2018/2 - Alakok a feketemosogatóból (Csender Levente: Örök utca)2018/1 - Kísértetek és halálmennyország (Nagy Zsuka: küllők, sávok)2016/2 - „A Föld és az Isten között” – Filip Tamás: Album 2015/4 - „Csorog a fény a megnyílt koponyából…” – Markó Béla, Részegh Botond: Passiójáték2015/3 - Hármas oltár2015/2 - „Miserere nobis” (Szabó T. Anna: kerített tér)2015/1 - Duna-parti alkony; Látod, barátom2014/3 - „Elszálltak, mint a füst” (Grendel Lajos: Utazás a semmi felé) 2014/2 - A technika már megvan (Potozky László: Nappá lett lámpafény) 2013/3 - „Egy darabka tenger” (Tóth Krisztina: Akvárium) 2013/2 - Molylepke és katicabogár (Tóth Erzsébet: Kőrózsa) 2012/3 - Megrendítő tapasztalatok lírája (Dienes Eszter: Lélekállás-jelentés)2012/1 - „Hideg lesz lent és vaksötét” (Fekete Vince: Védett vidék). 2006/4 - Az önkimondás küzdelme2004/4 - „Cipeljük a gyerekkori fákat...”

Hármas oltár

 

 

I.


Anyám szemében összetört a fény.

Ezer darabra hullott szét a múlt.

Kopott foteljében csak üldögélt.

Reggel volt, s folytonosan alkonyult.

 

Rám nézett; pupillája szétszakadt.

Alázuhant a hajdan büszke váll.

Már nyelni sem volt képes. Néma váz.

Sejtjei közt matatott a halál.

 

 

II.


Köszönöm, lásd, az éveket,

a csúnyákat , s a szépeket,

a boldogot, s boldogtalant,

a számosat, s a számtalant.

 

Köszönöm, hogy itt vagy velem,

s hogy itt van még a szerelem:

egy érintésnyi régi-régi

láng újra izzik, és az égi

 

fények lobognak föl szemedben.

Sohase szebben. Sose szebben!

 

 

III.

 

Mit tőle kaptam, te viszed tovább.

Arcod ívében őt is egyre látom.

Térdig érő, színes selyemruhában

egy ifjú nő lépked ott fenn a gáton:

 

a rojtos szegélyű fotó megőrzi.

Még én sem élek ekkor. Hetven éve.

Ha tudná, hogy tebenned folytatódik…

Átöleli sugárzó fényü kéve.

Vissza a tetejére