Zalán Tibor

2018/1 - Háttal2017/4 - Szövegtöredékek Budai Matyi emlékezetére2017/2 - Emlékezéskísérlet2016/4 - Legendák városa; Reggel2014/3 - Csoki2012/2 - Szolnokon ha2011/4 - Könnyű és nehéz, Salföld2011/1 - Emlékművek2008/3 - Tóth Árpád-átiratok2008/2 - Panzió, Rossz idők2006/1 - A feltámadás nyomorúsága2004/3 - Kaposvári sorok, Részeg vonulásom2000/1 - Létismeretlenes egyenletek1998/1 - Erotikus vázlatok, 38

Szolnokon ha

Szolnokon ha újra elbolyonganék

ismeretlenül bámulna meg a nép

ki lehet aki ilyen szomorúan

bandukolgat talán nem tudja hol van

 

Szolnokon ha az idő megfordulna

bátyám asztalához leülnék újra

hideg bort innánk s nem kellene végre

utána sóvárognom fel az égre

 

Szolnokon ha járnék fiamhoz mennék

lármásak lennének s vígak az esték

meg néha majdnem a könnyekig jutnánk

veszteségeink számlálva az utcán

 

Szolnokon ha vár Budai Matyival

előszednénk a sok közös régi dalt

amit Nagykőrösön s Moszkvában írtunk

fiatalok lennénk zúgna a vérünk

 

Szolnokon pengetném a cipőpertlit

s hallgatnám a csöndes szelíd Körmendit

mint karistol jelet a kor falára

én meg csak írom gügyén For Kalára

 

(ha megéheznénk dőlne az unicum

ilyen vidék volt mindig Barbaricum)

 

Szolnokon ha megint anyámmal ketten

mennénk vásárolni valami kertben

egy padon zsömlét s lecsókolbászt ennék

s döntögetném a hideg tejeskannát

 

Szolnokon apámmal sohasem voltam

pedig egy kocsmába nagyon bementem

volna vele korsó söröket inni

száll a könnyű hab most akár a semmi

 

Szolnokon véletlen halva születettem

de meglehet már akkor is csak tettem

magam az élettől el a halálhoz

nem lenne most aki szeret vagy átkoz

Vissza a tetejére