Erotikus vázlatok, 38
Gyomromban patkány
surran,
rág, Nem érek el a reggelig.
Hajadba pókháló akad,
elszáradt
angyalnyál - hold telik
hasad fölött. Dereng.
Heversz málló
fal tövében, vacogásodra színes
rongyot húzol. Ezüst kertben
ezüst
kutyák kergetik az időt.
Majd
hónaljadból pereg számba a
harmat, kiszáradásomra
halk
és sós eső.
Megérkezők szomjával
iszom. Beleveszem
ivásodba,
benned állok, fulladozva.
Szemérmetlenül.
Ferde ablak alatt terített asztal,
így képzeltelek el - nála.
Gőzölgő hattyúvér
fekete porcelánon.
És hosszú út
a parancsolás szégyenéig.
Melledre méz csorran,
mézzel
csorran el a melled.
Félelmedbe
darazsak költöznek,
zümmögve keresik
bent a halálos pontot.
Odébb, tenyered
épp elérne, sorsomra
várok. Várom, átnőjenek
a füvek.
Érintésem szétszivárgott, kí-
vánásodban elolvadnak
agyamban a könnyű
mondatok,
Mintha tavasz lenne,
a nap
valahol
kisüt,
Tündöklése rozsdán.
Téli sebei. Fáradt
jégcsapok.
Átleng rajtuk elfelejtett lihegésed.
Sírásod - ahogy madár elejti
a könnyét, annyi. Talán
Vissza a tetejére