Zalán Tibor

2019/1 - Firkák a vesztesek feliratú obeliszk ötödik oldalára2018/1 - Háttal2017/4 - Szövegtöredékek Budai Matyi emlékezetére2017/2 - Emlékezéskísérlet2016/4 - Legendák városa; Reggel2014/3 - Csoki2012/2 - Szolnokon ha2011/4 - Könnyű és nehéz, Salföld2011/1 - Emlékművek2008/3 - Tóth Árpád-átiratok2008/2 - Panzió, Rossz idők2006/1 - A feltámadás nyomorúsága2004/3 - Kaposvári sorok, Részeg vonulásom2000/1 - Létismeretlenes egyenletek1998/1 - Erotikus vázlatok, 38

Erotikus vázlatok, 38

Gyomromban patkány
surran,
rág, Nem érek el a reggelig.
Hajadba pókháló akad,
elszáradt
angyalnyál - hold telik
hasad fölött. Dereng.
Heversz málló
fal tövében, vacogásodra színes
rongyot húzol. Ezüst kertben
ezüst
kutyák kergetik az időt.
 
Majd
hónaljadból pereg számba a
harmat, kiszáradásomra
halk
és sós eső.
Megérkezők szomjával
iszom. Beleveszem
ivásodba,
benned állok, fulladozva.
Szemérmetlenül.
 
Ferde ablak alatt terített asztal,
így képzeltelek el - nála.
Gőzölgő hattyúvér
fekete porcelánon.
És hosszú út
a parancsolás szégyenéig.
Melledre méz csorran,
mézzel
csorran el a melled.
Félelmedbe
darazsak költöznek,
zümmögve keresik
bent a halálos pontot.
 
Odébb, tenyered
épp elérne, sorsomra
várok. Várom, átnőjenek
a füvek.
Érintésem szétszivárgott, kí-
vánásodban elolvadnak
agyamban a könnyű
mondatok,
Mintha tavasz lenne,
a nap
valahol
kisüt,
Tündöklése rozsdán.
Téli sebei. Fáradt
jégcsapok.
Átleng rajtuk elfelejtett lihegésed.
Sírásod - ahogy madár elejti
a könnyét, annyi. Talán

Vissza a tetejére