Kaposvári sorok

Beleragyogott
életébe a várás
Éjszakája tart
életében A várás
ragyogott bele Éjjel

*

Bűn hogy érinti
mert mohón hajlik Fölé
vérébe harap
mohón Hajlik a vére
fölé Bűnébe harap

*

Elengedte A
hajnalba tűnt át válla
Nem ment utána
hajnalig Meghalt válla
hogy elengedte

*

Egymásról többet
tudtak már de magukról
még kevesebbet
Tudtak már Egymásról de
magukról többet

*

Nem zavarta hogy
a senki földjéről más
kertjébe tévedt
más Kertjéből tévedt a
senki földjére

Részeg vonulásom

annyian
kísérték részeg
vonulásom egykor
most szembenézek velük
és azt
mondom: kár volt

Az is lehet
hogy hazudtam őket
és hazudtam nekik
és már
szégyellem is
azt a sok (rossz) vonulásom

A szív
nem lángolt
az ész
nem értett
a lélek
sem remélt

Így csak
idejétmúlt elavult
szavak most ezek is – nekik
nekik a kiknek
és már azt sem tudni utánuk hová