Hecker Héla

2014/3 - Szavaim; Séta2014/2 - Szavaim; Séta; A legfelsőbb emelet; A nagybetűs igazság; Apa2010/3 - Kék mezők, Ott, Per2009/3 - Most úgy, Ma éjszaka, Állókép (3), A fák2008/4 - Halászat a Tibériás-tengeren2008/2 - Tej, Globális, Változatok egy témára2007/3 - Dalok a semmi ágáról2006/2 - Szembesülés, Házasság, Napkelte, Búcsú, Akrosztichon

Szembesülés, Házasság, Napkelte, Búcsú, Akrosztichon

Szembesülés

Végül minden visszatér,
akár a toboz a földbe.
Mielőtt elmenekülnél,
nyújtsd ujjad a tükörbe.

 

Házasság

Ha igent mondasz a gyűrűsujjamra is,
akkor pepita függönyt akasztok ablakodba,
veszek magamnak fogkefét fogmosó-poharadba,
megtanulom használni a gáztűzhelyed
és hogy hány kanál kakaóval iszod a tejet –
többé nem akarom majd a távirányítót
kezemben tudni az esti film alatt.

 

Napkelte

A homorú hasítékot a föld fölött nézd!
Óriás-üveggolyó a közepén –
egyre kerekebb a szakadás az égen,
és látszik a fényben
a tollpihék villogása.

Vakítóan puha
kulcsrazártan tág –
bolygóhalmazba szorított szabadság.

 

Búcsú

Nem vagyok itt
és már nem is leszek.
Eltöröm a jénai üveget –
tűzálló, hőálló, de a
kutyatej sárga virágát
mégsem bírja el.

Elnézem, ahogy a konyhakövön
port szikrázik a tört öröm.

Már nem leszek ott
 mikor partvissal érkezel
összesöpörni a szilánkokat.

De ha a hokedlin vársz rám,
talán még újra találkozunk.

 

Akrosztichon

Letaposott virág a szőnyegmintában
elszórt fűmaradék a konyhaasztalon
vesződsz egy képzelt világ lovagjaként
elfújni a szélmalom-kerekeket
nem látni a szentjánosbogarakat sem
talán már én sem tudom mióta ülünk itt –
engedd, hogy visszakapcsoljam az áramot.

Vissza a tetejére