Szembesülés, Házasság, Napkelte, Búcsú, Akrosztichon
Szembesülés
Végül minden visszatér,
akár a toboz a földbe.
Mielőtt elmenekülnél,
nyújtsd ujjad a tükörbe.
Házasság
Ha igent mondasz a gyűrűsujjamra is,
akkor pepita függönyt akasztok ablakodba,
veszek magamnak fogkefét fogmosó-poharadba,
megtanulom használni a gáztűzhelyed
és hogy hány kanál kakaóval iszod a tejet –
többé nem akarom majd a távirányítót
kezemben tudni az esti film alatt.
Napkelte
A homorú hasítékot a föld fölött nézd!
Óriás-üveggolyó a közepén –
egyre kerekebb a szakadás az égen,
és látszik a fényben
a tollpihék villogása.
Vakítóan puha
kulcsrazártan tág –
bolygóhalmazba szorított szabadság.
Búcsú
Nem vagyok itt
és már nem is leszek.
Eltöröm a jénai üveget –
tűzálló, hőálló, de a
kutyatej sárga virágát
mégsem bírja el.
Elnézem, ahogy a konyhakövön
port szikrázik a tört öröm.
Már nem leszek ott
mikor partvissal érkezel
összesöpörni a szilánkokat.
De ha a hokedlin vársz rám,
talán még újra találkozunk.
Akrosztichon
Letaposott virág a szőnyegmintában
elszórt fűmaradék a konyhaasztalon
vesződsz egy képzelt világ lovagjaként
elfújni a szélmalom-kerekeket
nem látni a szentjánosbogarakat sem
talán már én sem tudom mióta ülünk itt –
engedd, hogy visszakapcsoljam az áramot.
Vissza a tetejére