Tej

Az első bögre kiborított tejet anyám három napon át
óránként törölte újra meg újra – a konyha mégis hetekre
fehér illatba süllyedt.

Először akkor ijedtem meg, mikor az égből ömlött
a folyadék – alig mozogtam a nehéz fehérségben.
Anyám karja gyönge volt föltörölni.

Később apámat figyeltem. Mindennap ivott tejet.
Előbb a tekintete vált sűrűvé, de még átlátszott rajta
a lelke – pauszpapíron a tárgyak. Majd körvonalai
is elmosódtak, ahogy az első bögre tartalma, anyám
fölmosórongya alatt. Végül nem maradt apámból semmi
tapintható – egyedül a fehér illat, súlyával belénk burkolózott.

Így szeretném, ha utoljára ennyi lenne: üres lakásban
egyetlen pohár ottfelejtett tej.

Globális

Kicsit
engednék még az esőnek: állnék tovább
az udvaron, de anyám félpercenként kiabál,
a leves kihűlési sebességére hivatkozik – pedig
az erőműveknek köszönhetően már nem gond
egy tányér elhűlt levest újramelegíteni. Az eső
viszont évről évre kevesebb, sivataggal és globális
torokszárazsággal fenyeget a tévé, apám bosszankodik –
minek az állandó rémisztés, már mosolyogni sem mer
az ember –, anyám csöndben beteszi az üvegszekrénybe
a porcelánt. Az esti film után bámuljuk a sötétben,
ahogy az utcalámpák megragyogtatják az aranyszegélyt
kicsit.

Változatok egy témára

I.

Te szavakkal felelsz ott, ahol én bővített mondatokhoz szoktam.
Nem látod, ahogy árnyak sétálnak át az úton, ahogy
a lámpafényben testük rávetődik a házfalakra.

Az eső kopogása füledben eltévedt morzejel,
pedig én hallom, ahogy ablakunkon bebocsátást kér
egy üzenet. Szellőztetni kezdek ilyenkor, te mindent
gondosan visszazársz – megőrültél? elázunk! –, és dühöngsz,
amiért sírok kimeríthetetlen szegénységünk fölött.

Mégis: mi voltunk azok, akik egymást a szédüléstől
visszatartva álltunk a tenger előtt, és reszkettünk.

II.

A hajad, igen, a hajad volt, amiért megszerettelek,
emlékszem, ahogy beleragadt a lámpafény, és képtelen
volt szabadulni többet – ahogy én is.

Azóta új a frizurád, színe is, a fény másik égtájra
költözött. Nem értem, miért gondoltam: veled egyetlen
reggel sem kapcsolom be majd a rádiót. Ilyen egyszerű,
látod: idegenek költöztek beléd és belém. Az útról is kiderült,
nem hamvas barack, de göcsörtös krumpli.

Mégis: tenyerem arcodhoz kopott.