Hazáig, Más ablakok
Hazáig
a keletitől zötyögtünk hévvel a kerepesin
elmaradt az ügető a taxi-garázs a gumigyár
csikorogva a mozdonyfordítón
a százlábú hídnál váltottak irányt
a 424-esek a trumanok
a hídkorlátoknál
zománcozott táblákon
vörös villámló nyilak
fekete koponya két csont
a vezeték érintése halálos
néztük hogy húz el alattunk a kandó
egyszer a verseny utcai sorompó leszakadt
szemben a törökőri kisszentterézzel
majdnem a postatelep istállóinál
és agyonütött egy lovat
a hungária előtt szálltunk le
a kispiacnál
ahol a mindig-vigyorgó bolondárpi
cipelte a rekeszeket éveken át
befordultunk a százira
sarkán a néhai wágner vendéglő merengett
szemben az óvoda-bölcsődével
mentünk a művésztelep az iskola mellett
a muki-síneken át
fákról rézszínűre ért madárbogyó
barna dárdákként bakaszivarok néztek ránk
aztán a j épület
harmadik lépcsőház
háromszázötös lakás
mindenki otthon
sehol sem látszott még a gyász
Más ablakok
régi függönyünk mintáit nézem
ülök a gépnél
fennakadva a messzeségen
mintha az akkor lenne a végcél
mikor egyszerűnek tűnt minden
hogyan hihettem volna
nélküled múlik el huszonkét évem
jöttek velem a régi függönyök
mintha védőim
de semmi sem örök
változnak otthonok ablakméretek
menthetetlenekkel küszködök
takarok bántó fényt
ősz-ködöt
tavasz a naptár mutatja
régi függönyünk mintáit nézem
belőlük inkarnálódsz szavakba
álomba szédülök ébren
elbűvölt istenadta
fölfényesedsz a szürkeségben
ne maradjak magamra
látom csukott szemmel vakon
komondorarcú hegy
néz be hozzánk az ablakon
mikor még ketten vagyunk az egy
itt már minden semmi rom
nézem a szemed
arcodat régi függönyről olvasom
Vissza a tetejére