(Részlet Xántus János életregényéből)

Maha Mongkut

„...Szakítva az elzárkózás politikájával országát minden
Nemzetnek megnyitotta kereste a politikai összeköttetést
A külfölddel idegenekre bízta hadseregének kiképzését
Hadi és kereskedelmi gőzösöket szerzett hajóépítésre ta

Nítá nemzetét új európai divatú pénzt veretett a régi alak
Talán ezüstgumók helyébe eltörült minden egyedáruságot
Az ópium egyedáruság kivételével minimumra szállítá le a
Beviteli vámokat s megengedte a rizsnek addig eltiltott ki

Vitelét általános vallásszabadságot hozott be a keresztény
Üldözések helyébe az ország törvényeit Codexbe szerkesz
Tette a buddha zárdákból kivette a leghasznosabb 3000 sz
Erzetest s betette őket az államhivatalokba a született de

Műveletlen nemesek helyett küldöttséget járatott Európáb
An pártfogolta az országába jött európai tudósokat sőt ural
Kodásának kezdetén az angol parlamentizmust kívánta meg
Honosítani Sziámban...” Na ezért fogadtak minket oly szív

Élyesen nagy meglepetésünkre az uralkodó halálát gyászolták
Épp a főtisztviselők pedig gyászuk jeléül „borotvált fővel vol
Tak s egyedül koponyájuk tetején volt egy csomó tarajformára
Hagyott haj” és az emléktemplom oltára elé függesztve megcs

Odálhattuk magát az uralkodót is „a hulla ülőhelyzetben egy
Harangalakú gazdagon aranyozott ezüst edényben volt Sziám
Ban ugyanis mindenki hulláját elégetik – a királyét is a királyt
Azonban bebalzsamozva ily edénybe zárják s az emléktemplo

Mba függesztik míg elkészül a templom hol égetni fogják s a
dagoba hol hamvait elhelyezik” ám erre majd csak a gyászév
leteltével
kerül sor.

Sámpán

Oldalfüggönyökkel körülzárt fedélzettel
És kabinnal ellátott bárka nem csak utas
Szállító eszköz lakás is egyben három lá
Nyé akik közül az egyik evez a másik kor

Mányoz a harmadik pedig az utas rendel
Kezesére áll bármikor ha óhajtja én meg
Nagy szomorúságomban hogy Gabriellám
Kezét meg nem kaphatám még itthon hisz

Ezért is keltem útra oly hirtelen kelet felé h
Át utazgattam egy kicsit az egyik sámpánon.