Karap Zoltán

2018/2 - Ahogy Berlinből mesélném 2016/1 - Apró kortyok Kognivinóból (Kötter Tamás: Rablóhalak, Dögkeselyűk, A harcból nincs elbocsátás)2015/1 - Dienes Eszter kuntri balladái2014/3 - Író disznózsírból (Novák Zsüliet: Disznó vallomások) 2014/2 - Bevezetés a gasztropszichológiába2013/4 - Plafon: nálam2013/1 - Orgazmusnapló2012/4 - Sámántangó2012/2 - Esti kimenő, Metamatekóra2012/1 - Zárójelek2008/1 - Tetovált emlékezet

Plafon: nálam

 

(Plátói dialógusok Szókratész és Xanthippé fiatalságából)


Munkahely. Szó ül, Szandé ül, mindkettejük előtt monitor. Az egyik párbeszédablakban Szó váratlanul beszélgetést kezdeményez

SZÓ Szandé?

SZANDÉ Tessék.

SZÓ Este menjünk fel B.-hez filmet nézni?

SZANDÉ Ha van kedved, én mindenben benne vagyok.

SZÓ Jó. Van. Persze. Tudod, mit? Akkor nézzünk valami vígjátékot. Mondjuk azok közül, amiket legutóbb az öcséd küldött át. Rendben?

SZANDÉ Persze! Szó?

SZÓ Tessék.

SZANDÉ Én most inkább valami látványosabbat néznék.

SZÓ Rendben. Akkor leszervezed?

SZANDÉ Mindent! Akkor este!

Az autóban

SZÓ Szandé! Tudom, hülye kérdés, de tényleg leszervezted B.-t, ugye?

SZANDÉ Én? Le. Leszerveztem. Még délután. Most mit nézel?

SZÓ Neked már nincs is kedved menni.

SZANDÉ Na jó, lehet, hogy kicsit kipukkadtam. Neked van?

SZÓ Most ez teljesen mindegy. Tudod, hogy B. mennyire érzékeny; nem lehet csak úgy lemondani! (Kicsit gondolkodik, a jelzőlámpa zöldre várt) Különben is te akartál menni.

SZANDÉ Én? Te akartál menni, én csak azért mondtam, hogy jó, mert te biztos akarsz.

SZÓ Én meg azért kérdeztem, hogy te akarsz-e menni, mert ha neked van kedved, akkor úgy voltam vele, menjünk.

SZANDÉ Most már mindegy.

SZÓ Akkor ne menjünk?

SZANDÉ De, jól van, menjünk most már. Komolyan.

SZÓ Azért hívd fel, jó!?

SZANDÉ Most meg mit idegeskedsz? Hallod, hogy nem veszi fel.

SZÓ Majd megpróbáljuk később. (Szandé bekapcsolja a rádiót) Addig menjünk haza szerinted?

SZANDÉ Nem tudom, hol vagyunk, de szerintem igen.

SZÓ Szerintem meg addig menjünk be a kis boltba, tudod, ahova régen jártunk, úgyis útba esik.

SZANDÉ (tréfásan, de gyermeki őszinteséggel, vagy valahol a kettő között) Juhéj! A régi kis bolt!

SZÓ (melankolikusan, de ugyancsak fellelkesülve) Miket is vettünk anno?

SZANDÉ Bort meg kenőmájast.

SZÓ Tényleg! Meg pop-cornt.

SZANDÉ Poc-korn… (Kinéz az ablakon)… hát igen.

SZÓ De amúgy meg minek menjünk be? Végül is van otthon minden. Ha meg nem megyünk, úgyse kell semmi. Felhívod?

SZANDÉ Már hívom; felvette, oké? Akkor megyünk, csáó!

SZÓ Nem is szervezted le.

SZANDÉ De leszerveztem, emlékezett rá. Csak még nincs otthon.

SZÓ Remek.

SZANDÉ A kis bolt már messze van?

SZÓ Messze. De van egy nonstop a közelben. Vegyünk pop-cornt meg sört?

SZANDÉ Vagy inkább vezetsz haza te, és akkor bort?

SZÓ (visszafogottan, de ingerülten) Nem, figyelj, legyen az, hogy ma én vezetek, legközelebb meg te. Tehát most? Most bort veszünk.

SZANDÉ Nekem mindegy, csak menjünk.

 

Az éjjelnappaliban

SZÓ Sósat.

SZANDÉ Tudom.

SZÓ És akkor most mi legyen?

SZANDÉ Annyira tudtam. Vegyél sört, a borok itt úgyis rosszak, és drágák is.

SZÓ Akkor én azt mondom, hogy legyen ez.

SZANDÉ Hát ez szuper! Te nagyon ügyes vagy!

 

Az autó és az éjjelnappali között

SZÓ Szerintem ez abszolút tökéletes választás volt, így lehet, hogy marad még neki is utána.

SZANDÉ Nem kell magyarázkodnod. Vagy lelkifurdalásod van?

SZÓ Nincs. Miért, kellene?

SZANDÉ Hát, mondjuk, biztos, hogy nem egy kétliterest vettem volna, akkor már az is jobb, ha csak egy rendes sört viszel. Egyet, de jót.

SZÓ És ezt miért csak most mondod?

SZANDÉ Mert már mindegy, csak haladjunk.

SZÓ Látod?! Mindig ezt csinálod.

 

B.-nél

SZÓ (először csak halkan megjegyzi Szandénak, aztán B.-hez fordul) Látod, ő is kétliterest vett. (Hangnemet vált) Sikerült letölteni a filmet?

SZANDÉ Ja, a filmet, azt nem beszéltük meg, mert B. azt mondta, van több variáció is.

SZÓ Még nem? És van több variáció? Ez meglep.

SZANDÉ Nagyon vicces. Na mindegy. (Óvónénis stílusban) A lényeg az, hogy most közösen kell eldöntenünk, hogy mit nézünk.

SZÓ Akkor legyen kőpapírolló.

SZANDÉ (Szó mindig papírt, Szandé mindig ollót mutat) Az olló elvágja a papírt.

SZÓ Még hogy az olló! Az olló max. levágja a körmöt. De a papír! A papír leírja a történelmet, megváltoztatja az országhatárokat; papír nélkül még WC-re sem lehet menni!

SZANDÉ (ügyet sem vetve Szóra, gyakorlatiasan, kissé aggodalmaskodón) B., ugye ez nem szinkronizált?

SZÓ Na tessék! Látjátok? A felirat is papír! Papír nélkül nincs is film, papír nélkül egyszerűen nincs élet.

SZANDÉ Jó, én meg hozzámegyek inkább egy kőműveshez.

SZÓ Ezt meg hogy érted?

SZANDÉ Mindegy.

 

Otthon

SZANDÉ Te fürdesz?

SZÓ Mert te szeretnél inkább csak úgy bepocolni egy filmmel, és majd reggel?

SZANDÉ (kislányosan, manipulatívan) Ühü.

SZÓ (felnőttesen nyújtózkodva, szintén szuggerálóan) Nekem most kivételesen jólesne egy zuhany.

SZANDÉ (határozottan) Akkor menj kivételesen… de akkor én is.

SZÓ Szóval megint el fog múlni egy is, mire ágyba kerülünk, igaz?

SZANDÉ Én most kimegyek inkább cigizni. Jössz?

SZÓ De figyelj már, neked attól nem muszáj...

 

Ágy

SZÓ Húha, micsoda illatok! Pedig mondtam, hogy már megint az van…

SZANDÉ Mi?

SZÓ Hogy mindig ez van. Hogy szinte csak grammatikai szinten van közöttünk párbeszéd. Ráadásul még az is illogikus. Ami elvileg lehetetlen, mert a logikán kívül nincs is semmi… csak a hülyeség… ami, ugye, tolerálhatatlan… (Szó kivár, Szandé érdektelenséget szimulál) Vagy talán lehet oly mértékben szeretni valakit, hogy az ember már azt sem tudja, mikor mit kell tenni?

SZANDÉ Jó éjt, Papír úr!

SZÓ Ne már, Olló néni! Elismerem, hogy igazad volt. Az olló mégiscsak elvágja a papírt. Vagyis az olló lábai.


Tíz perccel később

SZÓ Neked így jó?

SZANDÉ Jó.

SZÓ De úgy értem, hogy lenne most igazán jó? Nagyon-nagyon jó.

SZANDÉ Már vagy százszor elmondtam.

SZÓ Így?

SZANDÉ Így.

SZÓ Ennyi?

SZANDÉ Igen.

SZÓ Komolyan?

SZANDÉ Komolyan.

SZANDÉ Akkor?

SZÓ Akkor mi?

SZANDÉ Semmi, kimegyek a fürdőbe… Te nem mész?

SZÓ Nem.

Szandé el, Szó továbbra is az ágyban

SZÓ Hogy értetted azt, hogy inkább egy kőműveshez?

SZANDÉ (szájában fogkefével, vízcsurgás) Nem hallom.

Szandé visszafekszik

SZÓ Most meg mit csinálsz?

SZANDÉ Szerinted?

SZÓ Akkor átmegyek a kanapéra. Hallod?

SZÓ Átmegyek a kanapéra, és direkt horkolni fogok.

SZANDÉ (a fal felé fordulva, nyakig betakarózva, szinte csak magának motyogva) Felőlem a plafont is nézheted; sőt, lassan le is doktorálhatsz belőle. De ha nagyon unatkozol, nyugodtan írhatsz valami szadista levelet is, hogy mekkora egy szemét vagyok. Majd reggel elolvasom.

SZÓ (mellé ül, nagyon finoman) Nem vagy éhes?

SZÓ Nem is… Tudod, mit? (Kiront a konyhába) Bontsuk fel a konyakot, amit karácsonyra vettünk a faternak!

SZÓ (eszelősen) Hm… ezennel ünnepélyesen kinyilvánítom, hogy szenteste van.

SZÓ Ébresztő mindenki! Megérkezett a Jézuska!!! Tessék, fater. A három király hozta neked Görögből.

SZÓ (elmélyített hangon, nyájaskodva) Oh, gyerekek, igazán nem kellett volna.

SZÓ (ismét a saját hangján) Tudjuk, tudjuk, ezért is gondoltuk, hogy csak a felét őrizzük meg neked.

SZÓ Szóval, hölgyeim és uraim, tisztelt nézőink, itt vagyunk a konyhában! Jégkrém asszonyság és a görög tüzes víz! Micsoda orgiasztikus párosítás! Te nem kóstolod meg? (Szandé valamit kikiabál a hálóból, Szó a játékból kiesve, vagy inkább egy másikba átesve folytatja) Nem fogom be! Hallod? És tudod, miért? Azért, mert az örökös kussolásaidtól csak megfulladni lehet! (Szandé üvölt) Na és? Legalább én próbálom beledumálni magunkat ebbe a rohadt csöndbe! És te? Te mit csinálsz?

SZANDÉ (belép a konyhába, kimerülten, pizsamában) Elpakolok.

SZÓ Elpakolsz? Századjára?

SZANDÉ (száraz hangon) Utoljára.

SZÓ (tárgyilagosan) Meg tudom akadályozni?

SZANDÉ Talán.

SZÓ Jégkrém?

SZANDÉ Elveszel feleségül?

SZÓ Hát persze, hogy elveszlek.

SZANDÉ És… megkéred majd a kezem, rendesen, mint a normális férfiak?

SZÓ Meg.

SZANDÉ Mikor?

SZÓ Hát… Ha most nem pakolsz el…, akkor karácsonykor.

SZANDÉ Most karácsonykor?

SZÓ Vagy most, vagy jövőre.

SZANDÉ Megígéred, hogy most nem kérsz meg?

SZÓ Megígérem.

SZANDÉ (minden pátosztól mentesen megkönnyebbül, nagyokat sóhajt) Huh…

SZÓ (kisvártatva, halkan és komolyan) Azt hitted…?

SZANDÉ Én… Csak volt egy érzésem, tudod.

SZÓ Uh, te jó ég… sajnálom, ne haragudj… (Hosszan merengnek maguk elé) Konyakot?

SZANDÉ Azt megköszönném.

SZANDÉ Várj!

SZÓ Igen!?

SZANDÉ És nem is lesz karácsonykor semmi nagy felhajtás, semmi meglepetés?

SZÓ Semmi. (Csönd) Legfeljebb annyi, hogy befizettem magunkat Szicíliába… egy egyhetes kis pihenésre. De ez meglepetés lesz, szóval ne mondd már el senkinek. Még magadnak se, ha lehet.

SZANDÉ Megint csak blöffölsz. Nem ott akar majd a kis planktonod is valami ideális államot alapítani?

SZÓ Az már régen volt. És nem is sikerült neki. (Mindkét pohárba konyakot tölt, majd egyiket átnyújtja Szandénak) Beszéddel nem lehet kormányozni.

SZANDÉ Még a beszédet sem?

SZÓ Még azt sem.

SZANDÉ Akkor?

SZÓ (Szandé felé tartja a poharát, és mintha tósztot mondana vagy idézne) Kényes egyensúly.

SZANDÉ (Szó poharához koccintja poharát, és hasonló, de visszafogott ünnepélyességgel befejezi a tósztot, mintha mindig így szokták volna) Nem félünk a farkastól. (Szemük csillog, némán nevetnek)

 

 

 

Vissza a tetejére