Nemes Z. Márió

2009/1 - Haj, Kerítés

Haj, Kerítés

Haj

Nincsen tartása ennek a szeretetnek.
Kigombolod, majd otthagyod.
Tartása nincsen.

Nem tudsz szabadulni
a hajadtól, hiába vered,
mintha üveget törnél,
belülről és össze.

Légy álnéven bemutatva,
nem lehet kihátrálni ebből.
Mert az öl csak zaj,
és nem hagyja abba.

 

Kerítés

„Azt csinálom, amit akkor szoktam,
ha nem tudok aludni.”
SB

Leguggoltam, és a kerítésen keresztül
vakargattam a füle tövét, kedves szavakat
mondogatva. Nem vette észre,
hogy undorodom tőle. A hátsó lábára ágaskodott,
mellét a rácsnak feszítette. Akkor megláttam apró,
fekete péniszét, mely vékony, nedves
szőrgubancban végződött. Imbolygott a hátsó lábain,
térdhajlata remegett, mellső lábai a rácsot kaparták,
támasztékot keresve. Én is imbolyogtam,
guggolva. Szabad kezemmel a rácsba kapaszkodtam.
Talán ő is undorodott tőlem. Nem tudtam szabadulni
ezektől a komolytalan gondolatoktól.

Vissza a tetejére